Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.9.a/3)
1958-12-22
. | '. | ' ' ‘ 1" ' ' "" " ‘ ' , | .*• i k. . I. ü, ■■'.i E-..-:, / '..EtóBBE' joXrx,/71 Ylú E.:e A kerület vulturális-helyzetéről és feladatairól az MSzMP művelődéspolitikájának irányelvei alapján. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 - júniusi országos pártértekezlet e'*'ha tár ozat ában rámutatott a kulturális munka fontosságára és ezt követően a központi Bizottság 1958.júliusi ülésén átfogó határozatban rögzítette a párt művelődéspolitikájának irányelveit*’" Ilyen Összefoglaló okirat a kommunisták művelődéspolitikai üelkitüzéseiről"'a felszabadulás óta nem jelent meg. E határozat közzétételét indokolta az az igény, amely minden oldalról felmerült, hogy tisztázzuk' a fő célkitűzéseket, indokolta az eddig soha nem tapasztalt érdeklődés, az oktatás és népművelés olyan kérdései iránt, melyeket ae általános fejlődés felvetett és végül, de nem utolsó sorban indokolta az a harc, melyet a párt a helytelen nézetek ellen folytat népün1" tisztánlátásáért, a marxista-leninista világnézet győzelméért. Az irányelvek célul tűzik ki végleg megazüntetni a volt uralkodó osztályok műveltségi kiváltságait és előnyeit, növelni~az egész dolgozó nép műveltségét, emelni kulturális színvonalát, a kUiturát a széles néprétegek vözkinosévé tenni és ugyanakkor a kultúra egészét a szocializmus építésének szolgálatába való állítását. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tudatában győzelemre kell vinni a marxizmus-leninizmus világnézetét. Formálni kell a nép szocialista öntudatát és előmozditani az egységos szocialista nemzet megteremtését. Célul 'tűzi ki a határozat a munkásosztály uj szocialista értelmiségének kialakítását, továbbfolytatva*^ régi polgári neveltetésig, de a népi hatalmimhoz hű értelmi- Segiek-*ideológiai átformálását, a képzett munkások értelmiségi munkakörökbe való helyezését. vülönös gonddal foglalkozva a munkás és paraszt származású fiatal értelmiség szocialista világnézetének szilárd megalapozásával. A határozat rámutat arra is, hogy a kulturális forradalom a szocialista átalakulás része, a kulturális forradalom lehetősége a munkásosztály politikai és gazdasági hatalmának győzelme után, Jött létrea Ezt a lehetőséget csak a part irányításával az állam kulturális nevelő munkájával válthatjuk valóra. Mig a gazdasági és politikai területen a szocializmus építésében viszonylag gyorsabb az előrehaladás, addig a kultúra területén cz'"las~ subb ütemű. Ha követtünk-is a múltban kulturális''területen hibákat, egyben süha nem hibáztunk; loo ezrekhez juttattuk el a magyar, és a világ kult űrért ékeit",' az iskolák, a könyvtárak,-u művelődési otthonok, színházak, mozi1-,-kiadók és más intézmények utján."Ezeket az eredményeket még lcgalvakultabb ellenségeink sem vonhatják kétségbe és ezekre az eredményekre, épit, ezeket fejleszti tovább az egész művelődéspolitikai határozaté Le kCn szögezni, hogy "minden társadalmi rendnek meg volt és meg van ’ a maga művelődéspolitikája. Minden művelődéspolitikának határozott osztálya lapja volt és van, még ha ezt a kapitalisták nem is vallottá1- be, s kö'dös frázisokba burkoltan, úgy állították, hogy űz "minden hatalmi">érdéstől független. A. tények persze nem hagynak kétséget. Lássun1- erre néhány példát a magyar múltból. 1867.után / mű-tó.i.ődéslWví nolitika, a polgári liberális eszményeket hirdető Eötvös Jlüzs^i lyguúiüaz'ca meg, “De Eötvös liberalizmusa nem ■Jelenti az uralkodó osztály érdekeinov-feladását. Ellenkezőleg, ezeket az érdekeket a leghatározottabban kívánja érvényesíteni a kultúra minden területén, nemcsak az iskolában, de az irodalomban és a tudományban is. Az iró és kulturpolitikus Eötvös attól som riad vissza/“'hogy az irodalomban lesújtó eszközökkel szálljon szemben mindazokkal, akik «istentől nyert tehetségüket arra használják, hogy a tömeg rffssz indulatainak hízelegve, megingassák azokat az erkölcsi alapokat, amelyeken a társadalom nyugszik és amelyeket megingatva semmi által sem pótoltathatnak többéi* Eötvös a tudományos kutatást sem tartja öncélúnak. "Minden tudományos intézetne1- célja nem
