Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1969-09-18
I ♦ fi felhasználni, hogy hasznossága arányaiban is érzékelhető volna. 3 ez a . tény meghatározta a Pamut ipar uj gazdasági inén ha n izmusban való indulását is. A ^aműtipar vállalatainak termékei színvonala, hogyan viszonylik a világszínvonalhoz. A gyármányfejlesstást fokozniok kellene, de semmiféle tervet nem találok errevonatkozóan. Azok a vállalatok, amelyek a Magyar Pamutiparra támaszkodnak, nem tudnak kapni korszerű pamutfonalat, és szintetikus fonalat, amelyre okvetlenül szükségük lenne és azzal a vállalatnak és a népgazdaságnak is hasznot hozhatnának. Az, hogy hasznos-e a bérmunka* 'nem tudom, le he t, hogy a vállalat r észére igen, - de a népgazdaság részére is hasznos? 2o Et/Rubel szubvenciót kap a Harisnyagyár, 1 ^t. szubvenciót kap. A Szovjetunióba a jelenleginek a többször ös éttudnánk exportálni, viszont nem tudjuk szállítani, mert az 1 Et. mellett nem kifizetődő, - 4 Et. esetében már kifizetődő lenne, de ezt az összeget nem tudjuk elérni. Egyre kevesebb hazai pamutot kapunk, s ilyen mádon az előny ös export visszahúzódik a népgazdaságnak hátrányos export előnyére. Egy vállalat nem gondolkodhat másként, mint ahogy a Vég elvtársélc ^ is gondolkodnak, nyilván a lo Et-os szubvenció érdekében termelnek. Szükséges, hogy az illetékesek a vállalatokat úgy lőj jók be szubvencióval, hogy az elég legyen, ne kelljen a munkaerőket elbocsájtani, és a belkereskedelmi igények figyelembevételével. Ezt a kérdést vizsgálat tárgyává kellene tenni, s a népgazdaság számára is előnyös termékeket kellene exportálni. A másik dolog amiről szólnék - tudom, hogy változtatásra kerül,- az 1967-as évben keletkezett nagy nyereség egy részét biztos tartalékolták, s azt 1968-ban béremelésre adták ki, - igy az 1960-as évet nem terhelték) a nyereségből fedezték a béremeléseket, - de az 1969-es évet már terhelik és hatványozottan terhelik. Kisebb nyereség realizálására van csak lehetőség. Elég nehéz helyzetet ró a vállalatra: tegyük fel, hogy alig emelkedik az 1 főre eső kereset, a bázis mégis növekszik mert a vállalatoktól olyan irányba hét, hogy kilépnek az alacsonyabb keresetűek és maradnak a magasabb keresetűek és az újonnan belépőket már csak magosabb bérért lehet alkalmazni. Csökken a térmelékenység, a rendes, becsületes dolgozók bére nem nagyon emelkedik; - ezt az elkövetkezendő rendezésnél számításba kell venni. Ha valamelyik vállalattól kilép 6oo ember, felvesz hamarosan 58o főt, lo lkai magasabb bérért. Kényszerítő bérfelhajtás van. Az egyik legnehezebb kérdések közé tartozik ez a probléma. A mechanizmus szabályzói úgy bizonyítanak, ha tényleg azoknak a vállalatoknak van jelentősegük, - és lehetőségük a munkások megtartására, amelyek népgazdaságilag hasznosok, akkor ez egy bizonyos idő múlva a helyes arányokat ki. fogja alakítani. Háromszor aláhúznám a népgazdaság szót, mert a mechanizmusban kimondtuk, hogy a vállalat vezetők csak a saját vállalataikkal törődjenek. Ho s szabályozók jók, akkor nincs is ebbe hiba, de jelenleg úgy néz ki, hogy nem mindenütt azok a vállalatok dolgoznak jól, ahol. a népgazdaságnak, megfelelő termékeket állítanak elő. Én tudora, hogy ezen megállapításómmal túllépem a vállalat vezetői lehetőségem, de orra szeretném felhívni a figyelmet, • hogy ahol a fejlesztés jelenleg rosszul alakul ott a következő 5- vagy lo évben rendkívül nagy hatással fog jelentkezni. Ezeket a kérdéseket - annál is inkább, mert a TIT.n.é. küszöbén vagyunk - nagyon elemezni kellene. Nem értek egyet azokkal, okik' azt mondják, hogy nem (ehet egyenként elemzés alá vonni a vállalatokat. Sokféle körülményt figyelembe kell venni és utána kellene szabályozókat kialakítani, __________________________ jO________________________________________ ■RWflowaaemweEWSMD ■nmimit’iinw1 wnm u trxm«.• -l
