Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1966-02-04
4 - 22 -ne gyűjtsön felesleges készletet* A kritikai elemzés rámutat arra, hogy az anyaggazdálkodás központilag szabályozott kiutalásos rendszere, az importanyagok kiutalásos rendszere sokkal inkább az anyaggal való pazarlás irányába hat, mint az anyaggal való takarékoskodás irányába. Ezt mutatják a népgazdasá?1 számok is, mert Magyarországon az anyagfelhasználás a termelési rtékekhez képest, sok kapitalista országgal összehasonlítva,nagyobb. Meggyőződése, hogy ezt a kötött anyaggazdálkodási rendszert, beleértve az importanyagokkal való kötött gazdálkodást, nyugodtan meg lehet szüntetni - esetleg vannak kivételek - anélkül, hogy ez fokozottabb anyagfelhasználással járna , anélkül, hogy az importnak olyanfajta megnövekedésével jarna, amivel szemben nem áll megfelelő exportnövekedés. Az irányelv a jelenlegi munka során az, hogy ki kell dolgozni az anyagokkal, a termelőeszközökkel való kereskedelemre sz átállást, a kiutalásos rendszer megszüntetését, közben vizsgálva azt, hogy melyek azok a kivételes területek, ahol rövid időn belül ezt nem lehet megvalósítani. Érzése szerint nem sok ilyen taxiiét van. Ehhez viszont az kell, hogy az anyagot kielégítő deviza árfolyamon importálják ós az export is megfelelő magas áron számolódjék el. Vagy hogy a termelővállalat anyagilag érdekelt legyen abban, hogy ne duzzassza fel a készletet, de ha mindez megvan, akkor meg lehet valósítani. A kérdésre, hogy a vállalat a felgyülemlett pénzeszközeiért, amelyeket a bankban tart, kaphat-e betéti kamatot, a válasz, hogy természetesen, kaphat, a hosszabb ideig lekötött összegekért. Tatár et, fontos dolgokra mutatott rá. A jövedelem elvonási és jövedelem felhasználási szabályoknak hosszú időre érvényes szabályoknak kell lenniük. Ez lényeges kérdés. Úgy képzelik, hogy ezek a szabályok egy ötéves terv időszakára szólóak legyenek, amelyeket közölni kell a tervvel egyidőben, ezek részét kell, hogy képezzék az ötéves tervnek. Eddig nem szokták meg, hogy az ötéves tervek a tervszámokon kivül egyebet is tartalmazzanak. Ebben az uj gazdaságirányítási rendszerben az ötéves terv ki kell, hogy egészüljön az úgynevezett gazdasági szabályozó eszközökre vonatkozó megállapításokkal, pl, hogy a terv tartama alatt hogyan néz ki a vállalati jövedelem elvonási és felhasználási rendszer. Ha nem tudnák biztosítani ezeknek a szabályoknak a hosszú élettartamát, akkor a vállalati önállóság nincs. Igaz az, hogy a vállalatok hordoznak szociális ballasztot. Gondolnak erre is, akik ezzel foglalkoznak,'de ez nehéz probléma. Konkrét ti megoldást mondani egyelőre nem tud. Kétirányú elgondolásról már beszéltek. Az egyik az, hogy a szocializmus lényegéhez hozzá tarto- F zik az, hogy emberséges rendszer, ezen nem lehet, nem szabad változtatni. Ugyanakkor a szocializmust nem szabad egy olyanfajta túlzássá elfajitani, hogy egy mindenekfölött jóléti államot akarjunk létrehozni, nem szabad, hogy a szociális szempontot belevigyük mindenáron a vállalati gazdálkodásba. Erre a dolgozó tömegek nem úgy reagálnak, hogy hálásak érte, hanem teljes joggal kifogásolják, tehát még azt a politikai célt sem érjük el, hogy az népszerű legyen. Sőt, sok esetben nem népszerű. Itt egy beállítóttságbeli változásra van szükség, nemcsak arra vonatkozóan, hogy a szociális ballasztot hogyan kell kezelni a vállalatnál, hanem sok minden egyébre* A gazdasági élet sok területén érvényesült az az elv, hogy ha egy ember rosszul dolgozik, azt nem szabad kitenni, összekevertük a gazdaságot a segélyezéssel éa ez nem jó. Embereket nem lehet az utcára fi?? I de nem szabad ezt a két dolgot összekeverni, nem szabad a hárítani olyan terheket, amelyeket az államnak kell különféle szociális eszközökkel megoldania. Ezek a problémák túlnyúlnak a mechanizmuson, ezek politikai jellegűek, de a párt tudatában van annak, hogy ezt meg kell oldani és tesz lépéseket. 13
