Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1965-02-11
r ■ ■ ■ , fc » * ' , Megítélésem szerint a pártszervezet életében %z a kapcsolat /kontaktus/ a politikai tényezők között megvan. Nem-fogadják kétkedéssel a vállalati PB intézkedéseit, feladatait. Tehát itt az egy-nyelven beszélés már jobban ki van alakulva és ezért lehet ott már kérni, hogy ezzel az egy-nyelven beszélő garnitúrával segitsen be a gazdasági vezetésnek az egymás gondjainak a megértetésére. Mind a gazdasági-, mind a politikai'vezetésnek a saját területén megvan a mérhetetlen nagy feladata. Most egyik se vélje, hogy mind a kettőben a legjobb tud lenni; mindenki a n^a területén igyekezzék helytállni és csak ezután próbáljon ismereteket szerezni a nagyvállalati szintű problémákhoz azért, hogy azokhoz tudjon azután segítséget adni. Ezt a munkát az értekezletek rovására is kell végezni. Ite, mivel egy nagyvállalat életében rengeteg alapvető tanácskozás van, ezért igen fontos tudni kiválasztani azokat, amelyek mellett van idő a feltétlenül szükséges feladatok végrehajtására. Nem szükséges 5-6 alkalommal különböző fórumokon hasonló témákban értekezni; és ilyen vállalatnál megvan a veszély a társadalmi tulszervezettségre. A számok, adatok szolgálüatásáről szó volt — a Tóth elvtársemli— tette. Ite, ez a svájci cég végülis mit csinált? Ebben az anyagban az ő tapasztalatuk benne van-e? Szó volt arról is, hogy ez a társadalmi tulszervezettség az elemző munka jó-részét elviszi; az, hogy ide- oda- amoda mennek vizsgálatokat végezni. Valóban ez a koordináció legyen meg — a másik érdekében is - a politikai, gazdasági életre értelmezett munkánkban is. A magam részéről az elhangzottak alapján - főleg amelyeket a gazdasági egység területéről felszólalók elmondtak - úgy látom, hogy látják az elvtársak a feladatokat. Véleményem szerint ezt az állomást az elvtársaknak már nagyon komolyan kell venniök. Azzal tudnám bezárni, hogy egy kicsit mindannyian alakulunk és úgy.érzem a PVB célját elérték az itt elhangzottak. Perjé£_eJL»' Fe Íme rül t itt a vitában a nyilvántartás, adatszolgál tatás,ügy vitel.. Az indulást és a jelenlegi helyzetet szeretném most J elemezni. Nem volt meg a terminológiai egység sem e területen. . A színvonal-különbség kiegyenlitése rendkívül fontos volt számunkra. Példák és élmények helyett, annyit kivánok elmondani, hogy 77 4-féle gyárunk van, de 5-féleképpen értékelték ezeket. Nem is akarok ezeket a példákat halmozni. Ismeretes az alárendelt hely— tera kevésbé ismeretesek azok a helyzeteink, amelyekben vagyunk. Volt egy lyukkártya-rendszerünk és igyekeztünk a technikai felszerelését, létszámát biztosítani, mivel korszerű adat-szolgáltatás nélkül nem tudunk dönteni. Ezt pedig csak rutinból nem lehet meg► oldani, egy ilyen nagyvállalatot irányítani. Ezt sikerült megteremtenünk. Az anyagelszámolás; egy hónapban 140 ezer tételt kellett megoldanunk - 11 egységnél, számtalan raktárból. S itt csak a félkész termékerői beszéltem. A készlet-kérdésekben - akár hozzá nem értés miatt, akár nem kellő hozzáállás miatt - meg ne hiúsuljanak intézkedéseink, feladataink; erre nagyon kell figyelnünk. Az ügyviteli rendszerünknek egy egymásba kapcsolódó formáját sikerült 1965-re kialakítanunk. A gazdasági eredmények vagy eredményesség; megítélésemnél, f amely nem fétis és nem közhely, a tulóra-volumenünk duplájára emelkedett. Ha benne van abban, amelyet Bencze kollegám elmondott, akkor ennek is biztosan van egy egyenlege. A legdrágább, ha áll a gép; de az a legdrágább, ha a nyomógép áll, mert ebből van a vállalatnál a legkevesebb. Ha ezeknek az állás-időknek a kiesését akárcsak 1-2-5 %-kal tudjuk növelni, ennek érdekében megnőnek a szállítási költségeink és akkor lehet, hogy ez a mi gesztusunk eredménytelen, de az érem másik oldala mégiscsak egy javuló teljesített exportterv, egy javuló G-mutató. . / AZ ————— —————————— II! I | . . I ■ — — ---------------------- ■■ “ 11 -
