Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1958-04-10
r I Jfasdjnger István elvt.; Elsősorban politikai hatásáról kivan beszélni. , Sem búd t ak a a "ú t oí só napokig, hogyan agitáljanak, vagy is hogy 10 nap vagy a maximum lesz-e kifizetve. Ennek ellenére a kifzetéskor igen pozitív hangulat volt politikai értelemben is. lehat az előkészítés elmaradása ellenére is jó volt ahangúlat. Több elvtars kifogásolta a százszázalékos kifizetést. Meg kell mondani, hogy a "bűnük" sokkal nagyobb. Nem merték beírni, de többet .fizettek. Azért fizettek többnek, mint a jelenlegi létszara, mert a vállalat létszáma az'elmúlt év során csökkentve lett és olyan emberek is mentek el a vállalattól, akiket nem hibáik miatt küldtek el , hanem mert elküldésüket népgazdasági érdek irta elő. Ezek az emberek a vállalati eredmény elérésében 1957-be 3 több-kevesebb szerepet játszottak és nem volt semmi ok arra, hogy kizárjak őket a részesedésből. Nem kaptak azok, akik valamilyen ok miatt -- politikai vagy gazdasági - büntetve lettek, vagy akik önkényesen léptek ki, vagy a ki ka t fegyelmi döntéssel bocsátottak el a vállalattól. Ugyancsak kizárták azokat, akik 4 napnál többet hiányozták igazolatlanul ,' vagy különösen nagy selejtkart okoztak. Teljes nyereségrészesedést fizettek annak, aki 9 hónapot töltött az d'- elmúlt évben a vállalatnál. Ugyanakkor, aki pl. december 1-én lépett be a vállalathoz és a kifizetés időpontjában még ott volt - tehát már több mint 4 hónapja egyfolytában - annak fizettek. Ezeknél megvan a remény arra, hogy ott marad továbbra is, és nem kell ezeket úgy kezelni, hogy biztosan elmennek. Másik kérdés a hűségjutalom, azt külön kap a vállalat törzsgárdája. Természetesen, mindez felfogas dolga, ők igy tartották logikusnak, helyesnek, ezen lehet vitatkozni. Sz'> volt arról, hogy ez kisélreti év volt, szerinte azonban 1958-ban ugyanígy lesz. A javaslatok között felmerült, hogy az iparágak állapítsák meg a vállalatok szamara az alaprentabilitast, és hogy április 20-ig meg kell allapitani. Ahhozf hogy megállapítsák az alaprentabilitást , az kell, hogy az iparági minisztériumok jóváhagyják az éves mérleget, azután kapjak meg, hogy mennyi lesz a nyereségrészesedés, és azután lehet megállapítani az alaprentabilitast a következő évre. Es ez minden évben igy lesz, ha nem változtatnak rajta. De véleménye szerint, ezen lehet változtatni, pl. hogy hosszabb időre állapítsák meg az alaprentabilitast, ne egy évre, akkor a korrekciós tényezők szerepe is kisebb lesz, vagy pedig a második-harmadik negyedév tény szamát tekintsék bázisnak. Vagy találjanak ki valamit a pénzügyben, hogy a tárgyév első napjan mondja* meg, mi az alaprentabilitas, mi az, amiért harcolni kell. Véleménye, hogy a termelésben résztvevő - közvetlenül résztvevő - dolgozok látjuk legkevésbé a nyereségrészesedéssel kapcsolatos dolgo► kot. Az elszámolás rendszere olyan, hogy azt a főkönyvelő latja egy bizonyos idő után. Informálni kellene a dolgozókat és erre nekik van elgondolásuk, árjegyzékeké t tesznek ki, és amikor a dolgozó megkapja a szerszamait, tudja, hogy az a mennyibe kerül és mennyit árt, ha pl. azt nem helyesen használja. Felmerült az a javaslat, hogy az éveshez hasonlóan negyedévenként kellene tartani beszámolókat. Ezt csak abban az esetben leheíüe megtenni, ha egyáltalán nem lenne év végén korrekció. Ilyen nincs, tehát ilyen beszámolót sem tarthatnak. Legfeljebb általános tájékoztatást lehet adni. Helyes Ambrus elvtars javaslata, hogy a fő irányelveket dolgozzák ki, legalább 6-7 kérdésben, hogy mi legyen a kiosztás alapja, kinek jár hüségpénz, stb. 44 , i - 9 -
