Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1962-08-19
, 1 ■' - 6 - • A kiselejtezés témája is felvet érdekellentétet: Folyó évtől kezdve állóeszközök kiselejtezése csupán nettó értéküknek az eredmény terhére történő elszámolásával egyidejűleg bonyolítható le, ás az ebből adódó vállalati eredménycsorbulást csak kevéssé enyhíti az a tény, Uogy ugyanekkor a kiselejtezési nettó értékből felújítási alap képezhető. Ez feltétlenül visszatartja a vállalatokat a kiselejtezéstől, mondván, hogy a használaton kivül helyezett állóeszközök egy műszakra érvényes értékcsökkenési leírása meg mindig olcsóbb, mint egy esetleges jó magas nettó érték / mert a gépet esetleg nem túlságosan régen felújították/. A használaton kivül helyezés esetén fizetendő egy műszakos értékcsökkenés ugyancsak érdekellentétre utal. A népgazdaságnak világosan megfogalmazott ösztönző célja az, hogy a használaton kivül helyezett állóeszköz után fizetendő értékcsökkenés terhén keresztül kényszerítse a vállalatot hasznosításra, vagy selejtezésre. De az érdekellentét világos: ha egyszer egy állóeszköz nem üzemel és nem igényel felújítást, legfeljebb állagmegóvást / erről egyébként lehetne bőségesen beszélni, hogy ez adott tárolási viszonyok mellett bogán biztosítható/ , akkor vájjon miért kell egyáltalán értékcsökkenési leirást fizetni u tána, akár csak egy műszakosat is. Gépfelujitás pazarlással. Az a kormány intézkedés, amely a felújításokat finanszírozás szempontjából értékhatárhoz köti,"önmagában helyes. Alkalmazása azonban igen gyakran érdekellentétet szül. Attól általában minden vállalat óvakodik, hogy értékhatár, vagyis limit alatti felújítások révén termelési költségeit növelje. Mit tesz hát, ha mégis el kell végeznie a generáljavítást: világos, hogyha kell akkor fehjit rajta szükségtelenül olyan gépelemeket is, amelyek még évekig vigan futnának. Élesen vetődik fel tehát az, hogy vájjon nemlenne-e helyesebb ezt az érdekellentétet feloldani és inkább valamilyen más módon biztosítani azt, hogy a vállalatok az üaemi költséggazdálkodás körébe tartozó javitási munkálatokat ne végezzenek el a költségmentességet biztosító felújítási alap terhére. Ennek a limit határtól függetlenül is meg van az egyszerű módja. 1 b./ Tervtel.lesités minden áron. A A bekezdés cime olyan tömör, hogy ennél többet szinte nem is lehetne mondani, mert hiszen ezzel kapcsolatos élményanyaga minden vállalatnak és minden vállalati vezetőnek bőven akad. Elegendő, ha arra uialunk, hogy pl. 1961. évben a mennyiségi szemlélet volt az irányadó és ez önköltségileg mibe került, éppen a kerület három nyomógyára közül kettőnek. Bár nem jellemző a kikészitőiparra a km. teljesitméy nyekk halmozása, mégis hova-tovább erre a* útra kényszerült mindenki. Ez a szemlélet egyébként igen gyakran elfedődik azzal, hogy a termelési volumen növekedéséből származó relatív fix költség csökkenés végeredményben feltétlenül hasznos a népgazdaság és a vállalat számára, i Ez a téxel abszolúte igaz és abszolút modon nem is vitatható. De vannak relativumok: sajnos nem tartunk még ott, talán egyetlen iparágban sem, hogy valaki felmérte és kiszámította volna, hogy hol van az a határ, hol van az a lépcsőfok, ameddig a volumen növekedése a regle költségek abszolút növekedését azonos léptékben igényli és hol következik be az az állapot, amikor a volumennövekedés már teljesen indof kolatlan áldozatokkal jár. Vagy az áldozatok indokoltak a népgazdaság számára, de a vállalat számára már nem rentábilis. > 7 # ' 9I 1 1 ----------------------
