Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1988-01-28
Siklósi elvtársnő elmondta, hogy a két intézet gyakorlatából nem derül ki, hogy a fővárosnak 49 nevelőotthona van, 5000 férőhellyel. Fontos számára, hogy egyes kerületek PVB tagjai hogyan vélekednek a gyermekvédelmi területről. Az intézmények fenntartási költségei növekedtek, amelyeket a költségvetési keretekből követni sem lehet. Az épületek nem erre a célra épültek, kivéve a Münnich Nevelőotthont. Az intézetek törekednek a homogenitás megszüntetésére. Anyagi kereteik meghatározzák koncepcióikat. Véleménye szerint a szemléleti változtatást nem lehet feloldani, az intézeti gyerek, intézeti gyerek marad. Számítani lehet arra, hogy az anyagilag deprivált családok gyermekei közül egyre többen kerülnek be a hetes otthonokba. Az önálló életkezdési segély odaadományozását jogszabály határozza meg, de ez ma már nem érvényesül. E tekintetben törvénymódosításnak kell történnie, miszerint alanyi jogon járjon a segély, valamint az összeg felső határa módosuljon. 12 éve folynak kezdeményezések a nagykorúvá ff vált fiatalok lakásmegoldásáért. 1987-ben sikerült először 40 szükséglakást biztosítani, melyet több mint 100 jelentkező között kellett elosztani. A Béke Nevelőotthonban megszűnt a szakmai oktatás, mert a fogadé vállalat nem tudta számukra biztosítani a pénzt. Ez sajnálatos, mivel utóvizsgálatok kimutatták, hogy az igy szakmához jutott gyerekek jól be tudtak illeszkedni a társadalomba, s szakmájuk kiváló művelői lettek. A fentieket elmondva a nagyobb társadalmi összefogásra kell apellálni. A gyerekek sorsát nem oldottuk meg véglegesen, amikor állami gondozásba vettük, hanem a nagykorúvá váláskor is gondoskodni kell róla. B. Aczél elvtársnő az anyagokat őszintének és tárgyalásra érdemesnek tartotta. Elmondta, hogy folynak devianciakutatások, melyek eredményei még nem igazán kerültek be a gyakorlatba. Fel kell készülni, hogy több lesz a deviáns személyiségállapotu gyerek, s számukra egy megfelelő intézményhálózatot kell kialakítani. Sajnos úgy tűnik, a gyermekvédelmi vonalon leállnak a nagy beruházások. A KISZ-szel és ff más szervezetekkel próbáltak egyezkedni, hogy a ruha- és egyéb pénzt fel tudják emelni. Félő, hogy miközben az intézetek eljutottak az egyéni öltöztetésig, a jövőben kénytelenek lesznek nagykereskedelmi áron beszerezni a ruhaneműket. A családias intézetek egy részében a nyersanyagnormát kapják meg a hét egy-két napjára - ebben is visszalépések lesznek. Bizonyos szempontból a KISZ-nek, az ÁISH-nak több pénzzé van mint a Minisztériumnak. Valószínű, hogy az az intézmény tudja szakmai koncepcióját megvalósítani - esetleg szintentartani - amelyik megtalálja a megfelelő kapcsolatokat. Megemlitette, hogy a megalkotandó uj jogszabályba bele kivánják venni a "gyermekjogot" is. Előfordulhat, hogy nem az intézetnek van gondja a gyermekkel, hanem fordítva. Ennek érvényesítéséhez ez a megoldás nélkülözhetetlen. Következménye lehet ennek, hogy megkönnyebbül a specializálódás és a homogenitás problémájának feloldása. ' 7-f /• i- 3 -
