Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1969-04-10
. wmmmmy' • ............................................... I * I I ' - 7 -1 Az esetek többségében a szakmai képzettség javára történik a kompromisszum. Ez is azt mutatja, hogy a munka politikai oldalát nem értjük kellően. Főorvosok kinevezése esetében pl. legtöbbször az a mérvadó, hogy az illetőnnk milyen tudományos minősitése van. A vendéglátóiparban is csak ötödrangu kérdés, hogy valakinek milyen a politikai mentalitása. A hármas követelmény általában a kinevezéseknél nem érvényesül, mert sok a kompromisszum. Nem tudtuk még eléggé megmagyarázni, hogy hogyan kell értelmezni a hármas követelményt. Ha a követelmények nincsenek helyileg rögzítve, úgy nem lehet dolgozni. A gazdasági vezetők is inkább úgy foglalkoznak a káder és személyzeti munkával, hogy személyi ügyeket intéznek. Nem arra serkentik a személyzeti osztályokat, hogy a helyi politikai koncepciót alakítsák ki. Az általános határozaton túl nem mondtuk meg elég pontosan, hogy az első számú vezetőnek mi a konkrét feladata ezen a téren. Követelményeket támasztunk a minősítéssel szemben, de pl. egy főorvosnak sem magyaráztuk meg, hogy hogyan kell egy minősítést készíteni. Nekünk magyarázni kell a 3-as követelményt s ezt konkrétan helyileg kell mindenhol pontosan kimunkálni. Magyarázni kell az első számú vezetők feladatát is ezzel kapcsolatban. A hármas követelménynél a politikai megítélést nehezíti, hogy az ellen: forradalom után 196£-66-ban mindenkinek a nacionaléja tendezve lett a Belügyben. Feddhetetlenségi igazolványt majdnem mindenki kap. Sokszor tudják valakiről, hogy káros személy volt, mégis megkapja a feddhetetlenségit, s nincs lehetőség megtagadni, hogy vezető beosztásba kerüljön, s rendszerint javasolnak is. A 3* oldalon szerepel, hogy a kutató intézetekben nehezen megy az alkalmatlan személyek leváltása. Ez rajtunk is múlik, a kerületi PB-n és a helyi pártszervezeteken. Az ORFI-ban pl. évről-évre nyugdíjba küldik azokat a &£ főorvosokat, akik elérik a korhatárt és nem megfelelőek. A munkások vezető pozícióba állításával kapcsolatban megjegyzi, hogy nekünk nem szabad arról lemondani, hogy a fizikai munkások közül az alkalmas személyeket tervszerűen kiválasszuk és vezető beosztásra előkészítsük. Többet kellene tenni a személyzeti osztályoknak, KISB és pártszervezetnek, hogy felfigyeljenek azokra, akik erre alkalmasak. A pedagógusuknak fokozott mértékben kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyermekeivel, ugyanez vonatkozik az üzemekre is. Bár a különböző munkakörök képesítéshez vannak kötve, de lehet ezek alól felmentést adni. Ezen a téren lehetne előbbre lépni. Politikailag jobban meg kellene érteni ennek a fontosságát. Ez a téma került eddig legkevésbé megértésre. ’ 5* oldalon szerepel, hogy a vezető testületek döntenek jutalmazások stb. tekintetében. Kerületi PB szinten ez nem igy van, mert felsőbb állami szervek olyan helyzetbe hoztak minket, hogy pl. a kitüntetési javaslatot nem tudtuk VB elé vinni, csak utólag. Nincs lehetőség arra, hogy úgy járjunk el, ahogy a Pol.Biz. határozatában szerepel. A legnagyobb fogyatékosság a káder- és személyzeti munkában, amiről Molnár et. is beszélt, hogy a káderekkel való foglalkozás nem válts nap; munkánk szerves részévé. A vezető általában ritkán szakit időt, hogy beosztottaival problémáiról beszélgessen. Megemlíti, hogy a minősítések elkészítésével több gond van. Általában nem sikerült elérni, hogy azoknál, akiknél nem volt alap-minősités 1969 januárra elkészítették volna az illetékes szervek. Sok az elmaradás. Olyan esetekben maradtak el a minősítések, ahol bonyolult problémák vannak. A könnyű, sima minősítések lezajlottak. Gondot okoz a minősitéaseknél, hogy sok esetben az első számú dktivis^stbí1^11* a helyettea> akit minősíteni kell párttag, I L m----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
