Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1957-11-21
I »SS$<SSS5lWn;öME5SGK:aS5aR ■SMMWWXWsraSB*'... rr~ - v. ) 1 / ” /' • /’ 3 , \ a' P ,3 . .. 3 g , . r ;i ,, v'; _/.■ ;/ ■ -a7 ; . ■ ji Egészsó.aür.vl pórt szervezőtek munká.ia I. Népidemokróciánk 12 éve jelentős változást hozott az egészségügyi dolgozók életében is. Megváltozott oz összetételűiig a felszsbadulós óta sok munkásparaszt fiatal végezte el az egyetemet. Ennek ellenére a kerületünkben dolgozó 356 orvos többsége mér a felszabadulás előtt is orvos volt. Jelentősen megváltoztak a lakosság orvosi ellátásának feladatai és ennek feltételei is. Ezek a körülmények és egész politikai és kulturális fejlődésünk jelentősen hatottak az orvosok és a többi egészségügyi dolgozók gondolkodására. az alapkérdésekben, - kapitalizmus, vagy szocializmus - többségük melletünk áll. Emellett látnunk kell, hogy vannak közöttük burzsoá, osztályidegen elemek, kispolgárok, akik visszahúzó erőt képeznek, akiknek befolyé- Y sa ma erősen érezteti hatását. Az orvosok világnézeti fejlődésére az utóbbi években a kibontakozó revizionizmus nyomta rá a bélyegét. Ennek okai: a revizionizmus kibontakozó támadása népidemokrotikus fejlődésünk alapkérdéseiben, a régi pártvezetés hibái, ezek éltulzása és helytelen értelmezése. A revizionizmus elterjedését lehetővé tette, hogy az orvosok között az elmúlt években sem folyt kielégítő elméleti munka, felszínes volt o marxizmus-leninizmus propagandája, igy marxista világnézeti megalapozottságuk gyenge. Az 1953-as párthatározat és a XX. kongresszus utón a pártvezetés ingadozó- - sa, bizonytalankodása, a nemzetközi és belső reakció, valamint a revizionizmus támadása nyomán általános kiábrándulás volt tapasztalható oz orvosok között. Az orvosok egy része az ellenforradalom előtt sem politizált. Az ellenforradalom előtt nagyobb részük visszahúzódott a politikai élettől,.kisebb részük csatlakozott az ideológiai fronton folyó támadáshoz. Ez a helyzet az egészségügyi pártszervezetekben is éreztette hatását. A ^ pártaktiva bizonytalanná vált, nem folytatott elvi harcot a revizionizmus ellen, sőt egyes helyeken a revizionizmus kerekedett felül. Ebben az időben csak kevesen állták meg helyüket az orvos párttagok közül. Az Ideg- és Elmegyógyintézetben pl. c taggyűléseken revizionista követeléseket fogadtak el - a pártkongresszus összehívása, általános demokrácia, jelszava alatt - és követelték egyes pórtvezatők leváltását és Nagy Imre ‘ bevonását a pártvezetésbe. Ilyen vagy hasonló jelenségek máshol is voltak. Az ellenforradalom idején tanúsított magatartásuk megfelelt az azt megelőző politikai fejlődésünknek. Orvosok vagy más egészségügyi dolgozók‘nem vettek aktívan részt fegyveres harcokban, ellenforradalmi akciókban., Kisebb részük szavakban, ideológiai téren - támogatta za ellenforradalmat, 3 , "hőbörgött" - úszott az árral,•anélkül, hogy tisztában lett volna az események végső kibontatkozásóvaí. Olyan, aki a kapitalizmus mellett nyíltan kiállt volna, tudomásunk szerint nem volt. A különböző "forradalmi bizottmányok" oz ellenforradalom utolsó napjaiban alakultak /nov.2-3/. Több helyen a párttagokat, sőt pártvezetőségi tagokat is beválaszt ottake szer vekbe, pl. Orsz. Ideg- és Elme 3 vez. tagja volt a bizottmánynak * Tevékenységük nem volt jelentős. Három helyen Országos Ideg, ORFI, Lóczy csecsemő otthon/történt kísérlet az igazgató főorvos eltávolítására. A "bizottmányok" tevékenysége nyomón erősödött a klerikális befolyás. Első dolguk volt minden intézetben o kápolnák visszaállítása. Felélénkültek a kórházakban dolgozó volt papok és apácák, szobrokat, szentképeket helyeztek' el folyósokon, kórtermekben, uszító beszédeket tartottak. Az ORFI-ban pl. mér 25-én a könyvtárhelyiséget, ami azelőtt a kápolna volt, a volt PB tag Szánthó főorvossal akarták kiürittettni. Az akkori időkre jellemző, hogy a még később alakult /november közepén/ Tórógetó úti két szanatóriumba is Lh rJ
