Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.7.a/3)
1988-04-20
g, : . ~ , I -89- i i zetünk és a belátható célok valóban nem lelkesitőek a különböző társadalmi csoportoknak. Ugyanakkor azokról a javaslatokról, hogy a Központi Bizottság tűzze napirendre az értelmiségi politika és az ifjúságpolitika átfogó vizsgálatát - a tisztelt Pártbizottság jogosítványa határozni. De ennek ma a realitása végső fokon a kibontakozási programtól függ és abban a Jánovszky elvtárssal vitatkozom, hogy ez mennyire ifjuság-barát vagy mennyiben nem. Azt hiszem, hogy ha rövid távon nem is vonzó, a kibontakozási programban megfogalmazott célok és feladatok végrehajtása nélkül, bármiféle ifjúságpolitikai állásfoglalás születik, annak reális gazdasági alapjai másképpen ./fii/R/ nem teremthetők meg csak azon az utón, ami a kibontakozási programban benne van. Ezek, újra mondom, tisztában vagyunk azzal, hogy nem népszerűek. Végül is hasonlót tudok ajánlani a másik javaslathoz a tisztelt Pártbizottság és valamennyiünk figyelmébe. Az értelmiségi politika és az értelmiség kezelése ma döntő feltétele a kibontakozásnak és benne az értelmiség megbecsülése is. Mégis a kibontakozástól független értelmiségp politikát ma tárgyalni úgy gondolom, hogy többszörösen végiggondolandó javaslat részünkről. A kutatás-fejlesztés kondíciójiról, kezeléséről, mi ebből az állam feladata, mi a vállalaté, én úgy gondolom, hogy túl sok leckém nem maradt, hiszen a vitában résztvevők valahol egymást is jól kiegészítették. Ami eltérés volt, pontosították, és ezt egy picit a Katona elvtárs problémájának a jogosságát is alátámasztandó és azzal egyetértve végis csak szeretném mondani, hogy az értelmiség kezelése nemcsak anyagi megbecsülésének kérdése. Valahol ott van adósságunk, hogy a politikai, az állami vezetésnek mennyire sikerül és ha nem sikerül - mert úgy érezzük, hogy gyakran nem eléggé sikerül - szót érteni az értelmiséggel, mennyire képes az értelmiséget beavatni az egész gondolkodás módjába. Ez jórészt pénzbe sem kerül, de valahol egy szemléletváltást f ^ igényel, mind a párt, mind az állami vezetéstől. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezekben érzékelhető változást tapasztal az értelmiség, a közérzete már változni fog anélkül, hogy anyagi megbecsülésében reális lépéseket tettünk volna. A gazdaság kapcsán és a gazdaságon messze túlmutató, számomra nagyon izgalmas és figyelemre méltó javaslatokat, illetve észrevételeket tett Halm elvtárs. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, hiszen már többen a vita résztvevői közül is hivatkoztak rá. Úgy gondolom, hogy indokolható az az észrevétel, ami a bizonytalanság és a túlzott magabiztossággal kapcsolatban fogalmazódott meg részéről. A győri tanácskozás kapcsán és útkeresésünk veszé-QfJ ' WBmIF y i«-----------------------------------------------------------------------------------------------— ' *
