Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkárok iratai, 1957 (HU BFL XXXV.6.a/7)
1957
Kosos erővel as ifjúságért K A legutóbbi iskolaév befejezése előtt nek három tagja között a pártszervezetünk, munkaközösséget, hogy a gyerekek érdekénéhány héttel az I. kerület Pártszervezet a szakszervezetünk és a nőbizottságunk ben kifejtett munkájukat az anyagi gon-Vezetőségétől azt a javaslatot kaptuk, hogy kapott helyet. Ezek után a szorongó érzé- dóktól legalább részben mentesítsük, az alapszervünk és a vállalatunk a kerület seim és a küldöttség tagjainak kíséretében Már arról is tudok számot adni, hogy iskolái közül válasszon ki egyet és vállalja felkerestük a Táncsics Mihály utcában alaptalan volt azzal kapcsolatban támadt el a kiválasztott iskola politikai és — anyagi levő általános iskola igazgatóját. Az első félelmem, hogy a terveink gyakorlati meglehetőségeinkhez mérten — gazdasági pat- pár szó után minden szorongó érzésem el- valósításánál majd elháríthatatlan akadáronálását. A kerületi PB javaslatát ismer- múlt. Az a közvetlen hang, az a bizalom, lyok lesznek. Nem volt annak semmi tettem a vállalatunk vezetőivel, a szakszer- amely felénk áradt Koch István igazgató akadálya, hogy a vállalatunknál rendezett vezet elnökével és a Nőbizottság tagjaival. elvtárs és Soproni Jenő igazgató helyettes gyermeknapon vendégül lássuk az iskola. Jól eső érzéssel állapíthatom meg, hogy elvtárs szavaiból az első percekben meg- néhány növendékét. Megtaláltuk annak is mindenütt a legnagyobb mértékben egyet győzött bennünket arról, hogy szándékún- a módját, hogy a tanévzáró ünnepélyen értettek a kerület javaslatával, ezen túl- kát szívesen fogadják és akad feladat szerény segítségünkkel több arra érdemes , menően minden téren segítséget is ígértek, számunkra az iskolában annak ellenére, növendéket tudott a tantestület könyv-Az egész olyan könnyen ment, hogy már hogy az iskolának van már két más patro- jutalomban részesíteni. Annak sem volt attól tartottam, hogy talán nem tudtam nálója is. Beszélgetésünk kezdetén már különösebb akadálya, hogy műszaki segítkifejezni azt, hogy ez a vállalkozásunk mi- kezdtük kutatni az iskola tantestületének séget nyújtsunk az iskolai kultúrterem lyen súlyos erkölcsi, politikai és anyagi gondjait, amelyeket a segítségünkkel, illetve villamos világításának alkalmi átépítéséhez, természetű kötelezettséget jelent számunkra, közös munkálkodással meg kell szüntetni. Az iskola tantestületével közösen kidololyan gondolataim támadtak, hogy a nehe- A pedagógus nap alkalmából az iskola gozott program szerint szeretnénk az iskola • ze majd akkor jog sorra, kerülni, ha majd Szülői munkaközössége által rendezett növendékeivel megismertetni a mi pártunktenni is kell valamit, — Hát ha már elkezd- ünnepélyen a vállalatunk pártszervezete, nak a célját, a pártunk feladatait azt, tűk folytassuk is jelszó alatt kiválasztottam szakszervezete és nőbizottsága, illetve ezen hogy a pártunk vezetői, tagjai milyen az iskolát, megindokoltam, hogy miért szervek küldöttei bemutatkoztak az iskola célok megvalósításán dolgoznak. Szeretéppen erre az iskolára esett a választá- növendékeinek, a tantestület pedagógusai- nénk megértetni — türelmes munkával som. Ezt közöltem a vállalatunknál az nak és a szülői munkaközösség kedves — az iskola növendékeivel azt, hogy mi előbbiekben emlitett szervekkel, ezt el is tagjainak. A kölcsönösen megnyilvánuló kommunisták a hivatali, gazdasági munfogadták. — Most aztán igazán megtör- bensőséges üdvözlések közben egy bátor kánk becsületes végzése mellett kifejtett tént minden ahhoz, hogy lehessen közölni fellépésű, kedves, piros nyakkendős úttörő páitmunkánkkal elsősorban az ö számukra a patronálandó iskola vezetőivel a szán- pajtással kicseréltük a szerződéseket. Nyoma kívánunk szebb, jobb és békés életet dékunkat. sem volt már a szorongató érzéseknek az teremteni. Ismét szorongó érzés gyötört, Vajon öröm és a meghatottság érzése uralkodott Szándékaink között található az is, mit fog mondani az iskola igazgatója, rajtunk. Itt győződtünk meg először arról hogy megismertessük az iskola, növendékeivajon milyen természetű ember ? Azt igazán, hogy iskola pajtásoknak tekinte- vei a mi szüléink nyomorúságos életét, mondja-e, hogy kérem haygjanak minket nek az iskola növendékei és az élet isko- és azt, hogy a mi gyermekéveinkben mennyi nyugton, vagy esetleg közli majd, hogy Iája küldötteiként fogadnak. szenvedést, nélkülözést okozott az első világkérem maguk lehetnek jó elvtársak, kiváló Megígértük pajtásainknak, hegy már háború, az azután következő infláció, a szüszakemberek, de ezen a területen önök a legközelebbi iskola év kezdetétől együtt leinket tönkretevő határtalan kizsákmányocsak kontárok lehelnek és így feleslegesnek fogunk dolgozni. A tantestület tagjainak lás, ha volt munka és ha nem volt munka és terhesnek tartom a segítségüket, bár az fogunk segíteni a különféle szakkörökben akkor is együtt éheztünk és fagyoskodtunk a lehet jószándékú. Ilyen gondolatokkal küz- foglalkozó gyerekek oktatásában. Szándé- szüléinkkel. ködve szerveztem meg a küldöttséget, amely- kunkban áll anyagilag segíteni a Szülői Altorjai Jenő (Erőmű Tröszt) rfWK OOOO^mOOOeíKKKAIKKXÍOOOeCKKKlOOOeOOCKKKXKKKKXKKKKMWOíKKXHXKKXlOO 0<>0<><XKXHKKXKX>0<><KK>000<: r — Miért szaladt, bácsi? — lep hozzá denki értheti: nem adja őket senkinek. — Köszönöm — mondja egyszerűen a I egy barnahajú, huncutszemű, húszéves Hajló Jevtihij kérdez és beszél. Elma- kislány, aki már megszokta az úton a forma lány. — Nem szabad az ilyen kor- gyarázza, miért őt küldték most Kievbe a jelvényeket. bán futkosni, — csóválja a fejét és átöleli borjakért, elmeséli, hogyan harcolt a — Ismeri ezt? — kérdezi az öreg, s a lihegő oroszt. Murányi-utcában Pesten, s örül, mert a hogy látja nem, azonnal felel:— Ez a bátor— Én Hajlo Potápovics.. .háború, szol- magyarok tudják, hol a Murányi-utca és súg érdemérem. dát... Magyarország. Budapest... Szent- az egyik Győrből való. — Budapest felszabadításáért kaptam endre...Győr — magyarázza az öreg, Húsz percig áll a vonat. S mikor sípol, 1945. februárjában. nehezen keresve azt a néhány magyar szót, hogy indulnak, az örömtől még mindig Éva azonnal utána nyúl. ami még nem hullott ki a fejéből. izgatottan ide-oda tipegő Potápovics és a — Nem. . .nem jogadom el... vissza— Én meg Éva vagyok, — válaszol ragaszkodástól, szeretettel meghatódott né- adom — hajtogatja és veszi le az érmet szép oroszsággal a lány, s a bácsin átjut hány magyar úgy áll a kocsik mellett, a kabátról. az öröm, hogy értik és most már beszélget- mint amikor sokéves, nagyon jó barátok Potápovics bácsi megfogja a kezét, hét is. búcsúznak. — Hagyja csak kislány. Legyen a — Jaj, hogy fog örülni az igazgató — Ne felejtsen el minket Hajló Potá- magáé. Azt mondták, a háborúban bátor elvtárs, ha elmondom, hogy találkoztam povics — öleli meg az öreg oroszt a borzas- voltam, jól harcoltam, azért kaptam az a magyarokkal — mondogatja Potápovics barna Éva. érdemérmet. Most ti vagytok a bátrak... a körülötte állóknak és végigcsókolja a Hogy ö ezt elfelejtse? -— kapja jel a fejét. hogy nem engeditek, hogy háború legyen. . . nevető vendégeket. — Hát azt gondolják, hogy csak úgy elfe- hogy fesztiválra jöttök. . . hogy engem Nő a tömeg. Potápovics aggódva nézegeti lejti, ha tizenkét év óta várt kedves vendé- meglátogattok. Vigyázzon nagyon a jela csoportosulókat. Még elvinnék tőle a geket fogad. Mit gondolnak róla? — s vényre! És ne felejtsen el... magyarjait — gondolja. — Meg kell úgy lép a sarkára, mint aki mérges. Átöleli a kislánit mondani félreérthetetlenül, hogy azt pedig Ismét megszólal a síp: menni kell. * nem. Potápovics hátramozdul és Évára néz. Mikor elindul a vonat az egyik kocsi — Ezek az én vendégeim — mulat A köpenyéhez nyúl, oda, ahol egy aranyo- ajtajánál álló, integető öt magyar VIT-körbe a 'magyarokra. — Én szabadítottam zott, vöröscsillagos jelvény díszeleg. Meg- küldött szeme valahogy furcsán csillog, fel őket — mondja, s a hangsúlyból min- nézi, leveszi és a lány kabátjára tűzi. Mintha sírnának.. . (QsT Budapest, 1957. szeptember 18. 5
