Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.6.a/4)
1988-06-02
r A pártcsoportok az esetek többségében a bizalmiakon keresztül vesznek részt a döntéselőkészitő munkában, ugyanis a pártcsoport - bizalmiak a kialakult hagyományoktól függően vagy részt vesznek a vezetőségek ülésein, vagy a részükre megtartott értekezleteken mondhatják el csoportjuk véleményét, illetve saját nézeteiket egy-egy kérdés kapcsán. Elvétve találkozni olyan gyakorlattal, hogy a pártcsoportok megkapnának vitára egy döntéselőkészitő tervezetet, amely a pártcsoportviták tapasztalatainak összegzése után kerülne a vezetőség és taggyűlés elé döntésre. c. A párttagság aktivitása Az előzőeknek egyenes következménye, hogy a taggyűlési nató pirendek és a párttagság érdeklődése nem mindig esik egybe. A taggyűlési napirendek túlnyomó többségükben tájékoztató jellegűek, amelyek nem igénylik a tagság aktivitását, alkotó közreműködését, még akkor sem, ha történetesen aktualitásuk megvan. Ma már elvétve találkozni olyan taggyűléssel, ahol érdemi vita van, ahol nézetek ütköznek és igy alakul a közös álláspont. A párttagság többsége taggyűlésen nem szólal fel, nem nyilvánít véleményt, és ennek nemcsak a napirendre tűzött téma az oka. Azt, hogy a párttagok hogyan vélekednek az ország, a világ vagy a vállalat dolgairól elsősorban nem a taggyűlésen, hanem a pártcsoportértekezleteken és főleg a fórumon kivüli beszélgetéseken lehet megtudni. Itt ugyanis kiderül, hogy annak a párttagnak is van véleménye, aki taggyűlésen még nem szólt hozzá a pártba való felvétele óta. A taggyűlési aktivitás csökkenésének természetes velejárója a kritikai szellem gyengülése. Ma már nem nagyon "illik" egymást megbírálni, "hiszen mindenkinek megvan a maga baja". tó A közösségi viszonyokban az elmúlt években általában lazulás tapasztalható. Az életszinvonal stagnálása, illetve visszaesése, az életkörülmények nehezedése következtében az emberek, és igy a párttagok is egyre inkább saját helyzetükkel, saját magukkal foglalkoznak, kevesebb energiát és időt fordítanak egymásra és a közösségre. Ezen a területen is a demokratizmus szerepének csökkenése figyelhető meg. Az alapszervezeten belüli emberi kapcsolatokban határozottan csak a főnök-beosztott viszonyok ismerhetők fel. Az egzisztenciális függés hatását talán soha korábban nem lehetett ily mértékben érzékelni és várhatóan ez még fokozódni fog. Az anyagi differenciálódás, a munkahely bizonytalansága miatt egyre többen úgy érzik, hogy "nem éri meg" a főnökkel vitába szállni, egyet nem érteni. '' SHf : . /. L m ff
