1990. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

35

* ;,%* •'.Át® I j ft j ' - 3 ­sére, a tanuk meghallgatására vonatkozó államigazgatási eljárási szabályok pontos megtartására, valamint a tényállás gyors és alapos felderítésére még fokozottabban kell ügyelni a hatósági munka során. A tényekre kell szorítkoz­ni és törekedni kell a tanuk érzelmi befolyásoltságának kiküszöbölésére. Ez különösen azért is fontos, mert a bírósági eljárásban az államigazgatási el­járás során meghallgatott tanuk gyakran módosítják vallomásukat. Az ügyek megítélésében a bírósági és az államigazgatási jogalkalmazási szem­lélet különbözősége is szerepet kaphat. így pl. a jogszabály kizárja a váro­mányi jogosultak köréből azt, akinek, vagy házastársának a tulajdonában be- ~ költözhető lakás van. A bíróság - ellentétben a lakásügyi hatósággal - ezt nem tekinti jogkérdésnek és bizonyítást vesz fel a bérlővel való együttlaká­son túl a házastársi különélésre is. A házastársi különélés annyira személyes ügy, hogy ennek ellenkezőjét a lakásügyi hatóság nehezen tudja bizonyítani. Nyilván segítséget nyújtana, ha a kérelem benyújtásakor rögtön az ingatlan lakókörnyezetéből is hatósági tanukat hallgatna meg arra nézve, hogy a kérel- mező az ingatlanban együtt lakott-e házastársával. A bíróság vizsgálja azt is, hogy az ingatlan megfelelő-e a kérelmező és esetleges családja elhelyezésére, ezért gondot kell fordítani a lakás adottságainak feltárására is és vizsgálni kell azt is, hogy más személy haszonélvezete nem zárja-e ki a kérelmező szá­mára az ingatlan használatát. Ezzel ellentétes folyamattal is találkozunk, vagyis azzal, amikor az egymástól eltérő jogalkalmazói szemlélet közeledik egymáshoz, vagy netán a bíróság oszt­ja az államigazgatási hatóság álláspontját. A lakáscsere jóváhagyásának megta­gadása miatt indított perekben korábban a bíróság mintegy a felek magánjogi megállapodásának tekintette a lakáscsere szerződéseket, míg az államigazgatá­si szervek államigazgatásjogi szempontból közelítették meg a kérdést, ezért igyekeztek kiszűrni a jogellenes átruházásokat. 2./ Pénzügyi perek a tanácsi hatáskörbe tartozó adóval, illetékkel, adójellegű kötelezettséggel kapcsolatos államigazgatási perek. Legtöbb az illetékper, ezt követik a házadóval, a nem lakás céljára szolgáló építmények adójával, az út és közműfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos perek. Ezek csak a kivetés jogalapja tekintetében vizsgálhatók felül. A jogalap körébe tartozó kérdéseket fö az állandó bírói gyakorlat kimunkálta. A lakásperekkel ellentétben a pénzügyi perekben a bíróságok feladata elsődlegesen a jogszabályok alkalmazásának felül­i * — ..

Next

/
Thumbnails
Contents