1989. június 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

8

I- 2 - I. Fővárosi sajátosságok, a jelenlegi lakásgazdálkodási rendszer ellentmondásai. A következőkben foglaljuk össze azokat a fővárosi sajátossá­gokat és a lakásgazdálkodás azon ellentmondásait, amelyek indokolják az önálló fővárosi lakásgazdálkodási koncepció kidolgozását.- A fővárosban összesen 825 ezer lakás van, amelyből kereken 425 ezer állami bérlakás. Ez utóbbinak 54 %-a 1 és 1,5 szobás, és csak 8 %-a 3 és többszobás, 25 %-a félkomfor­tos, komfort nélküli és szükséglakás. A fővárosi bérlakás állomány korának, minőségének és szobaszámának összetéte- ^ k le, valamint állapota rosszabb az országosnál, de az össz­I fővárosi átlagnál is.- A bérlakásállomány 69 %-a, 295 ezer db lakás 195o előtt épült, ezen belül található az a mintegy 2ol ezer db la­kás /az állomány 47 %-a/, amelyet az I. világháború előtt épitettek. 394 db épülettömbben elhelyezkedő lo4 ezer la- kás megújítása csak rehabilitációs tevékenységgel lehet- séges. A felújitási elmaradás /azok a lakások amelyek 195o előtt épültek és építésüktől, vagy 195o óta még nem vol­tak felújítva/ lo7 ezer lakásra tehető.- A fenntartási feladatok kényszerű halasztása, a maradék elven működő infrastruktúra politika beláthatatlan pazar­lást indított el, hiszen az el nem végzett fenntartási j szükségletek megszüntetésének költségei kb. 15-2o évenként | megduplázódnak. Ezt bizonyítja, hogy amig a fővárosban az j állami ingatlan fenntartásra - az elmúlt 4 évtizedben j > fordított összesen lo6 milliárd Ft-ból 39 % esett az 1951 ­198o. közötti 3 évtizedre, addig 61 % az ezt követő 8 esz­tendőre.- A lakóházfenntartás színvonala az utolsó 8 évben az emel­í kedő állami támogatás és lakbérek ellenére sem volt megő­j rízhető, mert a bevételek reálértékét csökkentette az i árszínvonal növekedés és az infláció. Emiatt az eredeti [ elképzelésektől eltérően csökkent a teljes és növekedett a részleges felujitások száma. Ez évtől pedig a megelőző időszakhoz viszonyítva a lakóházfenntartás állami támoga­tása nominálisan is csökkent. Ennek következtében a lakás- állomány állapota összeségében nem a tervezett mértékben javul. | - Az ingatlankezelés jogi szabályozása elavult, a jogsza­j bályok az állami ingatlanok kezelését az ingatlankezelő | vállalatok kizárólagos feladatává teszik, nem nyújtanak lehetőséget a rugalmas változtatásokhoz.- A lakásépítésre alkalmas vagy azzá tehető területek mennyisége behatárolt, hosszú távon fogyó tendenciájú; uj nagyobb, összefüggő épitési területek kialakitása rend­? 4 # * :■ % OT£6® I — ----------------

Next

/
Thumbnails
Contents