1989. június 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

17

I i- 11 ­gyónnál való gazdálkodást kell megoldania. A helyi tanács kvázi tulajdonosa az ingatlankezelő vállalat­nak is. Ezért az előzőek figyelembe vételével a helyi tanácsra kell bízni az IKV-k szervezeti átalakítását. Véleményünk szerint addig, amig az IKV monopolhelyze­te az állam által biztosított, az 1982. április 7-i KB-MI sz. határozat szellemében kell az ingatlankeze­lést az átmenetre felkészíteni. Alapelv legyen az in- gatlankezelésban a verseny és szektor semlegesség. A továbbfejlesztésnél meghatározó, hogy a vagyonkeze­lésben szánnak-e és milyen szerepet a meglévő ingat­lankezelő vállalatoknak. Az ingatlankezelés a kerüle­ti tanácsoktól függően sokféle lehet, távlatban cél, tó hogy a tanács mellett egy ingatlankezelő /vagyonkeze- 1 lő/ szervezet működjön, és a karbantartási, fenn­tartási, felújítási munkákat pedig versenyeztetett szervezetek végezzék. Ennek kialakítása természetesen több szakaszban is történhet, így- a kezelő és termelő, szolgáltató egységek önálló­ságának növelésével, versenyhelyzetének erősíté­sével, a vállalkozási hajlam kibontakozásával,- végül az egységek önálló gazdálkodó szervezetté való átalakításával. 2./ A lakástámogatási rendszer átalakítása: a/ A lakbértámogatás célja, hogy nyújtson segítséget az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű családok lakás- használatához , ösztönözzünk a pozitív irányú lakásmo­bilitásra és teremtsen érdekeltséget a lakásalap ja­vítására. Javaslatunk szerint tanácsi lakbértámogatásban ré­szesülhetnek bizonyos feltételek megléte esetén az önfinanszírozó és piaci lakásban lakó családok, utóbbiak azonban csak olyan mértékig, mintha a lakás önfinanszírozó lakbérű lenne. A szociális lakásban lakók számára lakbértámogatást nem nyújtanánk, mert a lakbéreket önfinanszírozásnál alacsonyabban ál­lapítanánk meg és ezeket a lakásokat részben "termé­szetbeni" juttatásként nyújtanánk. Az átmenetileg nehéz anyagi helyzetbe kerülők azonban e lakbér ka­tegóriában is legfeljebb 3 évig részesülhetnének tá­mogatásban . Szociális minimumként szükségesnek tartjuk, hogy az állam a központi és a tanácsi lakbértámogatás segít­ségével a jogos lakásigény mértékének alsó határát meg nem haladó, kezdetben szociális, /később önfi­nanszírozó/ lakbérű lakásban lakó családok lakás- használatát garantálja. Ez a teljesitmény versenyben lemaradó családok szociális biztonságát szolgálja. 0 4 ***■'*** ' i3®ü*

Next

/
Thumbnails
Contents