1989. január 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

393

______________________________ „_______ „ „----------------------,-—+— rI

4- 9 - Az 1988-ban életbe lépett uj adórendszer hatására a vállalatokra nehezedő, növekvő terhek következtében egy részük már nehezen vállalja a gyakorlati képzésben való közreműködést. Ennek oka, hogy a vállalatoknak a tanulók gyakorlati oktatásában való részvételét számos kedvezmény ösztönözte /pl. bér adóméntesség, vagyonadómentesség/, melyek az uj adórendszer bevezetésével megszűntek. Változatlanul terheli azonban a vállalatokat bérköltségük 0,20 - 0,35 %-ának Szakmunkásképzési Alapba történő befizetése.

A gazdálkodó szervek egy része nem vesz részt a tanulók gyakorlati képzésében. A folyamatosan megalakuló, jövede- I emérdekeItségre orientált kisszövetkezetek, gazdasági társulások nem képesek, többségük pedig nem is akarja vállalni a szakképzés kapcsán felmerülő költségeket. Ugyanakkor magasabb kezdőbérrel az oktatásban résztvevőktől vonják el a végzett szak emb ereket. A képzésben résztvevő vállalatok ezért szorgalmazzák az igazságosabb teherviselés kialakítását. /A Kőbányai Gyógyszerárúgyár számítása szerint: 1 fő szakmunkástanuló képzése 1987-ben 94541 Ft, egy szakközépiskolai tanulóé pedig 42665 Ft-ba került.

Emellett a Szakmunkásképzési Alapba 2 millió Ft-ot fizetett./

Úgy vélik, amig nincs megoldva a képző, illetve nem képző vállalatok teherviselésének kiegyenlítődése, addig a bázisvállalatok kiszolgáltatottak. A vállalatok a gyakorlati oktatás költségviselésének általánossá tétele mellett javasolják azt is, hogy a gyakorlati oktatásra szánt pénzeszközökkel az iskolák rendelkezzenek, amelyből a gyakorlati oktatást biztositó vállalatok költségeit visszatérítik.- Nem egy meghatározott iskolatípushoz, de a s zakma i oktatás

általános színvonalához tartozóan kifogásolják vállalataink, hogy a tananyagban jelentős késéssel jelennek meg, sőt hiányoznak a korszerű technikával kapcsolatos isme retek.

I ^ l