1988. március 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

5

i

A művészetekre, ezen belül a színházművészetre, különösen a jelenlegi nehéz társadalmi, gazdasági helyzetben fokozott felelősség hárul. Kétségtelen, hogy a kulturális befektetések nem rövid távon kamatoznak, de a szocialista társadalomnak alkotó, gondolkodó, müveit emberre van szüksége, hogy kibontakozzék, s ma már világos, ezt csak akkor érhetjük el, ha az állampolgárok átlagos műveltségét emelni tudjuk. Ebben pedig jelentős szerepe van a színháznak.

A Minisztertanács munkaprogramja a társadalmi-gazdasági stabilizációról, a kibontakozás alapjainak és feltételeinek megteremtéséről - nagy figyelmet fordit a gazdasági kibontakozás szellemi, kulturális hátterének fejlesztésére : "A jelen és a jövő fejlesztési követelményei felértékelik a dolgozó ember általános és szakmai kultúrájának jelentőségét.”

A program megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy az ema

berek megértsék annak tartalmát, célját és végrehajtás során érzelmileg és értelmileg azonosulni tudjanak vele. Nem vitás, hogy ebben megkülönböztetett szerep hárul a színházművészetre, amely a minden esti személyes találkozás révén közvetlenül vesz részt a társadalmi közérzet alakításában. (Ez 1986-ban 2,640.000 nézőt jelentett csak a fővárosi tanács felügyelete alá tartozó színházakban. Az érdeklődés nem csökkent az 1987-es őszi szezonban sem, 1987.okt.-decemberében a látogatottság 93 illetve 95 százalékos volt színházainkban.)

A müvészértelmiség számarányánál lényegesen nagyobb kisugárzó hatással bir egész társadalmunkra. Feladatunk, hogy ennek a rétegnek a közérzete javuljon és cselekvőén vegyen részt a kibontakozási programban. Ehhez elengedhetetlen, hogy szövetségesnek nyerjük meg, s ezért a szinházi intézményrendszer korszerűsítését célzó feladatainkat úgy kell megoldanunk, hogy az itt dolgozók azzal egyetértsenek.

\- 3 -