1987. szeptember 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
273
♦ i vagy tartalmában alapvetően változott a tanácsi munkaügyi szakigazgatásnak a főváros egészére kiterjedő hatásköre. A munkaerő közvetítése 1983-tól alapvetően megváltozott,a kötelező munkaerőközvetités tanácsi előírásait a Fővárosi Tanács hatályon kivül helyezte. Működtetése intézményesen fenntartott eszköz a munkához való jog állami kötelezettségének érvényesítéséhez. A munkát keresők elhelyezését a betöltetlen munkahelyek szabályozott, kötelező bejelentésére alapozva végzi a Főosztály irányításával működő Fővárosi Munkavállalási Tanácsadó, amely 1983-tól a munkaügyi szakigazgatási szervből kivált és részben önálló költségvetési szervként működik. Tevékenysége szol- ^ gáltató jellegű, amelyet a korábbi időszaktól eltérően a munkaviszonyban állók is igénybe vehetnek. Az adminisztratív beavatkozás kényszere megszűnt, nem jelent az állampolgárnak igénybevételi, a munkáltatónak pedig alkalmazási kötelezettséget. A kedvező fővárosi munkavállalási lehetőségek miatt az évi 200-250 ezer ki- és belépőből kb. 30 ezer személy általa jut munkához. Egyes rétegek /megváltozott munkaképességűek, nyugdíjasok, debil és deviáns személyek, stb./ elhelyezése ma sem zökkenőmentes. Arra kell számítani, hogy a telephelyek felszámolásának megindulásával, az átcsoportosításokkal és a létszámleépítésekkel forgalma fokozatosan nő, feladatköre bővül és bonyolultabbá válik, ami intézményirányító munkánkban is operatív módszereket kiván. /Az intézmény fontosabb adatairól - igények, jelentkezők száma, stb. - az l.sz. mellékletben szólunk./ Az iskolarendszeren kivüli, korszerűsített szakmunkásképzés /felnőttképzés/ fővárosi tervezése, teljeskörü összefogása A művelődésügyi kormányzat a képzésnek ezt a formáját 1983-tól döntően a foglalkoztatáspolitika szolgálatába állította azzal a szándékkal, hogy rendszere jobban igazodjon a gazdasági változások munkaerőszükségletéhez. Ennek érdekében a tanácsnak jelentősen kibővített jogkört adott, amelyet az 1988-tól módosításra tervezett ujabb szabályozásban - ismereteink szerint - tovább kiván erősíteni. A viszonylag korlátozottan alakítható iskolai képzéshez képest ez az egyik legdinamikusabb eszközünk a rugalmasabb pályakorrekcióhoz, a szakmaváltás és az átképzés elősegítéséhez. Ennek birtokában a szakmai szerkezet befolyásolására jelentős lehetőséget, kezdeményezéseink megvalósítására pedig tág moz1 / *w v- 4 -
