1985. szeptember 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
17
I 14 óvódáknél, majd az általános iskoláknál növekedett gyorsabban az intézmények iránti mennyiségi és minőségi igény, mint a hálózatbővítés üteme; sem a körzetmódositások, sem az ideiglenes megoldások, sem pedig az intézmények közötti épületcserék nem tudták kielégíteni /főleg a növekedésben lévő lakótelepeken/ az igényeket. A feltételek átmenetileg igen élesen összeütköztek a lehetőségekkel. A fejlődés euvik legsúlyosabb belső alap-ellentmondása a megfelelően képzett pedagógusok hiánya volt. 3. A fogyatékos gyermekek nevelését ellátó gyógypedagógiai bentlakásos intézményhálózat, valamint a kisegítő iskolák hálózata viszonylag megfelelően fejlődött, jó területi elosztással és befogadó képességgel épült ki és funkciónál ma i8• A személyi feltételek itt viszonylag kielégítőek. A nevelőotthonok ma egységes hálózatot alkotnak. A pedagógiai eredmények viszonylag kielégitőek, a legtöbb gondot a legsúlyosabb állapotban levő és a bűnözés útjára jutott fiatalok speciális nevelése okozza. Ez a nevelőotthonok pedagógiai munkájának tartalmi-minőségi fejlesztését teszi szükségessé. 4. Az évtized további fontos strukturális változását a középfokú képzésbe való tömeges belépés, illetve a középfokú iskolázás általánossá válása jelentette. Bár az 1970-es években nem volt számottevő hálózatfejlesztés a középfokú oktatási intézményeknél, mégis itt ment végbe a legfontosabb funkciónúlis, szervezeti és jellegbeli változás. A középfokú intézmények munkáját is rendkívül nagy közérdeklődés kisérte. Határozott tendenciaként rajzolódott ki az fi a társadalmi igény, hogy a fiatalok többsége szakképzettséghez kiván jutni: növekvő arányban érettségit adó középiskolában, csökkenő arányban szakmunkásképző iskolában. Budapesten létrejött és megerősödött a szakoktatási intézmények egységesnek tekinthető hálózata. Csökkentek a pári ¥ I- - - \ , —"
