1983. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

19

r *

I : ‘3 • ; fö

í 2. HELYZETELEMZES

I *

t 2.1. A FŐVÁROS KÖZOKTATÁSI RENDSZERESEK FŐ VONÁS41

I

Az MSZMP KB. 1982. április 7-i állásfoglalásában rögzítette az állami oktatásról szóló 1972.junius 15-i központi bizottsági határozat végrehajtásának tapasztalatait és a.közoktatás továbbfejlesztésének irányelveit. Amellett foglalt állást, hogy a meglévő iskolarendszert, ennek szervezeti kereteit változatlanul kell fenntartani, de tartalmilag jelentősen tovább kell azt fejleszteni. A Budapesti Párt- bizottság 1983. január 2o-i jelentésében áttekintette a közoktatás fővárosi fejlesztésének tapasztalatait, s rögzítette a további tennivalókat.

A főváros közoktatásának fejlődését az 197o-es években a rendkívüli társadalmi és szakmai erőfeszítések utján létrejött dinamikus fejlődés jellemezte. A dinamikus fejlődés mellett azonban igen gyakran kiéleződtek az ellentétek az igények és a lehetőségek, célok és eszközök, a feladatok és a feltételek között.

Az ellátottság területenkénti különbözőségeinek kiegyenlítése különös fontosságot kapott, de nem mindig volt sikeres. Az oktatási hálózat gyors fejlesztése ez időszakban az életszínvonal és az igények érezhető növekedése, a demokratizmus fejlődése és nagy közérdeklődés közepette ment végbe. Gyakran felerősödött az iskolával szembeni kritika, nem maradtak szó nélkül az ellátottságbeli egyenetlenségek, erőteljes hangsúlyt kaptak a gyerekek nevelésével, iskoláztatásával kapcsolatos társadalmi és személyes érdekek. Az oktatás politikai súlya megnövekedett, a lakosság közérzetére tett hatása sokkal inkább érezhető, mint régebben.

Az 197o-es évtized egyik legfontosabb közoktatásfejlesztési létesítményi fordulatát a társadalmi összefogás bázisán létrejött jelentős óvodai fejlesztések hozták.

Az alsófoku oktatás hálózatát az elmúlt lo-12 évben gyors gyarapodás jellemezte. A gyarapodás e szakaszát mind a szülői, mind pedig a szakmai közvélemény mégis úgy élte át, mint feszültségekkel, nehézségekkel teli periódust. Előbb az óvodáknál, majd az általános iskoláknál az intézmények iránti mennyiségi és minőségi igény gyorsabban növekedett,mint a hálózatbővités üteme: a körzetmódositások, az ideiglenes megoldások, az intézmények közötti, épületcserék nem tudták feloldani főleg a növekedésben lévő lakótelepeken az igények és feltételek átmenetileg igen éles összeütközéseit. A fejlődés legsúlyosabb belső ellentmondása az alapfokú oktatási intézményeknél a megfelelően képzett pedagógusokkal való ellátás nehézsége volt.

2

A fogyatékos gyermekek nevelését ellátó gyógypedagógiai bentlakásos intézményhálózat, valamint a kisegítő iskolák hálózata kellő differenciáltsággal, viszonylag megfelelőnek tekinthető területi eloszlással és befogadó képességgel kiépült és funkcionál. A személyi feltételek itt kielégitőek.

A nevelőotthonok egységes centralizált hálózatot alkotnak,. A gyerekek fejlettségéhez, neveltségi állapo- tához igazodó differenciált tagozódásuk kialakult. A pedagógiai eredmények kielégitőek, a legtöbb gondot a legsúlyosabb személyiségállapotu és a bűnözés útjára jutott fiatalok speciális nevelése okozza.

: ©

* B