1983. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
49
r-j-r - — , szító' szakaszában, törekvés a közös nevező megtalálására, a helyenkénti hatásköri ütközések ellenére is eredményes együttműködést biztosit. A szinházak gazdálkodási problémáiból következő feladatok r A vizsgált időszakban a Végrehajtó Bizottság által jóváhagyott egyre fokozódó állami támogatás ellenére a szinházak gazdálkodási arányaiban lényeges változás következett be, a támogatás növekedése nem tartott lépést a kiadásokkal. (Az állami támogatás alakulását a 7.sz. melléklet, a szinházak kiadásainak alakulását a 8.sz. melléklet mutatja.) növekedése Az állami támogatásfefsősorban az éves bérfejlesztést, az emelkedő energia|-és bérleli dijakat ellensúlyozza (Id. 9. sz. melléklet), mig a színházak alapnövekedését feladatát biztositő működési költségelem nem tartalmazza. A fogyasztói árvái- tozások érzékenyen érintették az egyes produkciók díszlet-, jelmez előállítási költségeit (Id. 10. sz. melléklet). A fedezeti arányt szemléltető 11. sz. melléklet mutatja,hogy amig a költségvetési támogatás és az összkiadás %-os aránya 1976-78 között 64-ről 68 %-ra javult, azóta 1982-re nem egész 62 %-ra csökkent. A szinházak gazdasági terveinek reálisabbá tétele érdekében az évek során bevételi tervszint emelést hajtottunk végre. (12.sz. melléklet) ( A szinházak növekvő kiadásaik fedezésére saját bevételeiket növelik (13. sz. melléklet). A többletbevétel a helyáremelésből (az 1979-ben központilag elrendelt és elvont 30 %-os emelésen túl, a szinházak tovább is emelték helyáraikat), a többletelőadásokből, a vidéken tartott előadásokból és egyéb nem szinházi ^ jellegű működési bevételből, azaz többletmunkából származik. 1 A szinházak jelenlegi gazdálkodását ugyan természetesen segiti, hogy az eredeti előirányzathoz viszonyítva az év közben a támogatás általában növekszik (Id. 7 és 14. sz. melléklet összehasonlítása), ugyanakkor meglehetősen bizonytalanná is teszi. A jelenlegi gazdasági feltételek közepette, amikor nincs lehetőség az állami költségvetés terheinek növelésére, a kulturális tevékenység kiszélesítéséhez, I esetenként a szintentartáshoz az anyagi fedezetet csak úgy tudjuk biztosítani, ha ésszerűbbé válik a gazdálkodás, ha hatékonyabban használjuk fel a rendelkezésünkre álló eszközöket. ^
