1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

8

I I

»

I

i - 3 |

kasok közül- a belső városrészekben és az ahhoz csatlakozó

budai dombvidéki területeken 8 %- a belső városrészeket övező térségekben 67 %

► - a peremkerületekben 25 %

épült fel.

Egy-egy lakótelep általában 300-800 lakást tartalmazott, és igy viszonylag kis egységet alkotott. Részben ennek, valamint a telepítési területek kiválasztásának köszönhetően, a lakótelepek többsége jól illeszkedett a történelmileg kiala’

kult környező városrészek jellegéhez és azok szerves kiegészítését, továbbfejlesztését jelentette.

Jellegzetes beépítési tipus volt a keretes megoldás. A lakótelepek városias módon /utcákat, tereket, udvarokat alkotva/ bizonyos reprezentatív igényt is képviseltek. Az épületek magassága nem haladta meg a 3-4 szintet, igy a külső terek és a belső udvarok kedvező léptékkel és építészeti karakterrel rendelkeztek.

Az épületek között kialakuló zöld területek egy-egy kisebb lakossági csoporthoz hozzárendelhető differenciált funkciókat nyertek. E lakótelepek szerkezete áttekint- j hető, egyszerű, többnyire egy-egy főútvonalra felfűzve, viszonylag önálló zárt

* egysegekben.

A beépítési megoldásoknál a városépítészeti kialakítás jelentős szempontként érvényesült és ehhez rendelődtek hozzá a lakótelepek épületei. A kisebb, néhány► száz lakásos együttesekben közintézmények nem létesültek, a nagyobb lakótelepeken viszont felhasználták az épületek földszintjét is. Ennek a korszaknak a végén jelentkezik olyan törekvés, hogy a közintézmények külön épületbe kerüljenek. Ezzel párhuzamosan a lakásépítésnél kibontakozott a tipustervezés, megjelentek a tipusszekciók és a tipus épületek, bár még számottevő iparosított előregyártás nem volt.

Az 1950-es évek lakótelepein felépült lakások többmint 50 %-a egyszobás. Az akti—,— J

I __________________________________________________________________________________________________