1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
9
» f- 4 kori összvárosi lakásállományban 63 %-os volt ez az arány,amely igy lényegében alig változott. + + +- Az 1960-as években az előző évtized lakásépítése összességében 30 %-kal növekedett, a lakótelepi forma kiszélesedett és a teljes lakásépítésen belüli aránya mintegy 50 % lett. A lakótelepi lakások közül- a központi fekvésű városrészekben 23 %- a belső városrészeket övező térségekben 51 %- a peremkerületekben 26 % épült. A lakásépítés volumenének növekedése magával hozta az egyes lakótelepek dimenzióinak számottevő növelését. Egy-egy lakótelepen általában 1000-1500 lakás épült, ami az előző évtized átlagának kétszerese. A legnagyobb a IX.kerüf leti József Attila lakótelep 7200 lakást tartalmazott. E korszak második felében kezdődött meg a telepszerű magán-lakásépítés, mely kis egységekben, a város területén szétszórtan valósult meg. Az 1960-as évek lakótelepeinek beépítési módját és építészeti arculatát egyre inkább az iparosított lakástermelés határozta meg. A városépitészeti elvek koráb- * bi elsődlegessége csökkent, a blokkos technológiával épülő házak építését "az épitőipamak az uj technológiára való átállását megkönnyítendő" tipus épülettervekhez kötötték. Az iparosított építési mód fejlődése ebben a korszakban még nem érintette egyes kivitelezői ágazatok /alapozás, közmű, ut/ érdekeltségét olyan mértékben, hogy az a beépítésre nézve meghatározó követelményekben ér■ vényesüljön. Legújabb lakótelepeink területfelhasználásában jelentős szerepet játszó egyéb téJ ’ I. t----------J ^ m—mmmM ' ^-1 ' ■ ’ ' |
