1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

14

I

"Alvóváros" jelleg

A lakótelepek egyfunkciós megoldást képviselnek és igy kizárólag a lakófunkció és az ehhez szorosan kapcsolódó alapellátás megoldására törekednek. A lakótelepeken munkahely nincs és igy azok munkaidőben kiürülnek, majd pedig este benépesülnek. Ez a jelenség Európa csaknem minden nagyvárosában fellép.

Véleményünk szerint az alvóváros probléma két tényezőre vezethető vissza; első a lakótelep méretezésével függ össze. Történetileg kialakult lakóterületeink nagy része /családiházas városrészek, villanegyedek/ végső soron szintén alvóváros jellegűek, de ezt a történeti városfejlődés során kialakult központi funkciókat betöltő Uzletutcák és terek közelsége, egyszerű és gyors megközelítése mindenütt feloldja. Ez a hatás nagyméretű lakótelepeink esetében érthetően nem érvényesül.

1 ' i

Lakótelepeinken a nyugdíjas korúak aránya - ma még - elenyészően kevés és jelenlétük a lakótelepek "nappali" életében nem meghatározó. Megfigyelhető a régebben épült és többnyire kis lakótelepeken, hogy a lakosság életkorának eltolódásával ez a probléma magától feloldódik.

Több olyan felvetés is van, hogy lakótelepeinken munkahelyeket kell létesíteni.

Ennek realitása a közeli években a gazdasági háttér alakulásától, az építtetői igények jelentkezésétől függ.

"Humánus, emberi lépték" hiánya

A probléma döntően az uralkodóvá vált 10 emeletes beépítésből következik, mely egyes lakótelepek megjelenését meghatározza. Kiegészül ez azzal, hogy a lakók részére a közvetlen természeti kapcsolat nem biztosított annak ellenére, hogy a lakótelepek igen kiterjedt zöldterületi hálózattal rendelkeznek. Ide kapcsolható az a probléma, hogy a zöldterületek rongálása, tönkretétele nemcsak a beépítés jellegére, hanem a társadalmi kontroll hiányára vezethető vissza. A zöldterüle- 9 -