1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
15
)- 10 tek senkihez sem "tartoznak", senki sem érzi felelősnek magát azokért. Egyes ujabb elméletek és számítások szerint közel azonos laksUrüséget alacsonyabb beépítéssel is el lehet érni, sőt a beruházási költségek szempontjából, de főként az üzemeltetés vonatkozásában az indokoltnak is látszik. Ez esetben a zöldterületek térbeli rendszere sokkal kedvezőbben alakul, kisebb és térben jól lehatárolt egységek keletkeznek, melyek használata, de ugyanakkor gondozása és megóvása is jobban megoldható. A "városias" jelleg hiánya Ez a megítélés igen széleskörű és lényegében abból következik, hogy a lakásokból kilépve, az emberek nem találnak olyan térséget, amely funkcionális szempontból a városi élet elevenségét, ezstétikailag annak hangulatát idézné. Összefügg ez a probléma is a lakótelepi beépítés magasságának növekedésével. A beépítés nagyobb magassága a lakótelepek szerkezeti rendszerét fellazította és egyre jobban eltávolította az emberek számára megszokott utca-tér formától. ;V:A/ 1 Ide kapcsolódik az a tervezési gyakorlat, mely az alapfokú ellátás intézményeit egyre inkább a gazdaságosan üzemeltethető, nagy egységekben koncentrálta. A lakótelepi tervezés az ellátásban egyalternativás megoldást alakított ki. Ez abban mutatkozik, ahogy a lakosság egy-egy meghatározott részét valamely ABC . áruházra, óvodára, vagy iskolára szervezte. Ez a megoldás ellentétes a nagyváros lényegéhez tartozó többalternativás kínálat elvével és gyakorlatával, melynek lényeges eleme, hogy a lakosság ellátását több üzlet, vagy intézmény elégíti ki. "Monoton" Jelleg, az esztétikai értékek csökkenése -----------------Ez a kritikai megállapítás lényegében a történetileg kialakult városrészek igen változatos épületállományával való összevetésből ered. A lakótelepek képében, * í AT íz J ■ ^'4 ~ ' ” :.-7 l ' T ’ *" ’ ; W |
