1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
13
;r 1 I- 8 san nem vetődhetett fel. A lakásépítés mennyiségének növelése sürgető társadalmi igény volt. A lakásigény kielégítése, a lakáshoz jutattás, politikai kérdéssé vált. II. A lakótelepekkel szembeni kritika összefoglalása és minősítése A lakótelepek kritikája a 70-es évek első felében kezdte közvéleményünket foglalkoztatni. Ez a jelenség közéletünk egészére jellemző, épitő szándékú kritikai szellem széleskörű kibontakozásának kereteiben nyilvánult meg, de lényegében két objektív tényezőre is visszavezethető: Ebben a korszakban a lakótelepek egyre hangsúlyosabb megjelenésükkel, fokozódó mértékben meghatározó szerephez jutottak a város egészének fejlődésében és a város arculatát, esztétikai megjelenését is alakították. [ F;.*; 1 Ebben a korszakban épültek az első 10-15 ezer lakásos, igazán nagy lakótelepek, melyek integrálták és a korábbinál élesebben juttatták kifejezésre a ^ A problémákat. Az 1970-es évek második felében - még napjainkban is - a lakótelepi kritikák I' szélesedtek, egyre több elemet ölelnek fel és gyakorta nemcsak a tényleges, elkerülhető hibák ellen irányulnak. A lakótelepeken élő emberek százezreinek véleménye arra utal, hogy egyes problémák távolról sem vetődnek fel olyan élesen ► és társadalmi méretekben, mint ahogy azt a "külső" bírálók vetik fel, ugyanak- kor a lakók olyan észrevételeknek is hangot adnak, amelyet külső bírálók nem, vagy csak ritkábban emlitenek és ezek többségükben valós hibák ellen irányulnak. A következőkben a városrendezési- építészeti bírálatok főbb csoportjait ismertetjük. A ■ lwm t---------------------------------------------------------------------------_i ,'—
