1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
46
r i r A lakosság számának növekedését figyelembevéve a családegységek száma 1980-ban 154 ezer, amely 1985-re 161 ezerre nő. Az előirányzott lakásszámok teljesülése esetén is változatlanul jelentős lakáshiánnyal kell számolni. Az eddigiekhez hasonlóan a kiemelt településeken összpontosul a telepszerű többszintes lakásépítés, bekapcsolva néhány olyan települést, ahol eddig ilyen konstrukció nem volt. A többi településkategóriában a családiház építés lesz az igények kielégítésének legfőbb formája. 2. VIZ—, CSATORNAELLÁTÁS, FÜRDÖFEJLESZTÉS í Vízellátás ► Budapest és az agglomerációs övezet vízgazdálkodási kapcsolatának legrégibb és legnagyobb súlyt képviselő tényezője a főváros vízbázisának a közigazgatási határon kívül, az övezet területén való elhelyezése. Ezért az övezet számos településében a vízellátás a főváros hálózatáról, annak szerves részeként vagy a hálózathoz csatlakoztatva történik. Új kutak nyitásával és az igények növekedésével a kölcsönös egymásra utaltság tovább fokozódik. A főváros vízellátásánál hosszútávon előtérbe kerül, hogy az intenzív-szelektív iparfejlesztés hatására a felhasználás , aránya a lakossági és az intézményi ivóvízminöségű igény felé tolódik el. (Figyelembe kell azonban venni az ipar lassú igénynövekedését is.) A prognózisok szerint az 1965, évi 116 liter/fő/nap lakossági ivóvízfogyasztás 1985-ben 162 liter/fő/nap, 1990-re 300 liter/fő/nap értékre emelkedik. A fajlagos növekedést a lakások komfortfokozatának növekedése, a távfűtéses melegvízszolgáltatás elterjedése és a nagy vízigényű háztartási gépek használatának általánossá válása indokolja. Az ipar fogyasztása az évi mintegy 2-3%-os növekedés figyelembevételével 120-150 ezerm3-rel emelkedik. A jelentkező igények biztonságos kielégítése érdekében az ivóvíz termelő kapacitást az 1975. évi 1 197 ezer m3/nap értékről 1980-ra 1 364 ezerm3/nap, 1985-re 1 510 ezer m3/nap, 1990-re 1 800 ezer in3/nap teljesítményre szükséges növelni. A Szentendre szigeti jó ivóvíztermelő bázisok kiaknázása az V. ötéves tervben befejeződik, további víztermelő bázisok létesítésére Csepel szigeten kerülhet sor. A termelés bővítését célozza, hogy a 15 éves tervidőszakban előtérbe került a Nagy Felszíni Vízmű rekonstrukciója, amelynek I. üteme 100 ezer m3/nap kapacitásbővítést eredményez. A VI. ötéves tervidőszakban szükséges a vízigényeket a Csepel III. Vízmű befejezésével, a Halásztelki Vízmű megépítésével, valamint a Nagy Felszíni Vízmű rekonstrukciójával és bővítésének első ütemével lehet kielégíteni. A VII. ötéves tervidőszakban a Csepel IV. vízművek építése kezdődik el, és folytatódik a Nagy Felszíni Vízmű bővítése. Az ivóvízbeszerzés legfőbb bázisa a parti szűrésű vízkészlet marad. A jelenlegi kedvező vízminőség romlásával azonban már a közeljövő beruházásainál számolni kell. Megoldásra vár a vízbázisok védőterületének rendezése. . A vízigények kielégítésénél törekedni kell a takarékos vízgazdálkodásra, ennek egyik módja, hogy tovább kell fejleszteni az ipari vállalatok elkülönített hálózatról történő ellátását. A megtermelt ivóvíz fogyasztókhoz juttatása az átemelő gépházak és a hálózat arányos fejlesztését igényli. Ennek érdekében a hálózatot ötéves tervidőszakonként 150-200 km-rel szükséges gyarapítani. A vízhálózat üzemeltetési biztonsága szükségessé teszi a tárolótér bővítését. Becslések szerint az 1975. év végi 197 ezer m3 tárolókapacitás 1980-ra 313 ezer m3-re, 1985-re 339 ezer m3-re, míg 1990-re 388 ezer m3-re bővül. A nagy lakótelepek biztonságos vízellátását jelentő víztornyok építésére a VI. és VII. ötéves tervidőszakban kerül sor. A fejlesztések eredményeként a vezetékes vízellátásba bekapcsolt lakások aránya az 1975. évi 87%-ról 1990-ig 92%-ra emelkedik. Az agglomerációs övezet vízgazdálkodási szempontból jelentősen meghaladja a lehatárolt 43 településből álló térséget, az összehangolás érdekében további 57 Pest megyei település kapcsolódik a vonzáskörzethez. A főváros és az agglome© [---------------------------------- I
