1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
33
ti A hiány feloldása, illetve mérséklése mind a munkaerőforrást bővítő, mind az egyes népgazdasági ágak létszámfelhasználását mérséklő intézkedéseket igényel. [ A munkaerőhelyzet megjavításához elengedhetetlen, hogy a munkaerőforrás a munkaerőszükségletet fedezze. A munkaerőforrás és a tervezett munkaerőfelhasználás közötti fedezethiány felszámolása a központi funkcionális - és az ágazati irányító szervek egybehangolt gazdaságpolitikai döntéseit és ezek végrehajtását szolgáló intézkedéseit igénylik. A megoldás alternatívái lehetnek:- az ipar tervezett létszámkibocsátása mértékének további növelése; j - az iparon kívüli népgazdasági ágak tervezett fejlesztésének mérséklése; ► - a munkaerőforrás bővítése, a munkaképes korú és munkaképes koron túli népesség aktivitásának növelése, valamint az ingázás, illetőleg a vidéki feláramlás fokozása révén;- az országos iparfejlesztési koncepció ismételt áttekintése szükséges, amelynek keretében meg kell vizsgálni a fővárosi ipar intenzív és szelektív fejlesztési prograirya gyorsításának lehetőségeit és feltételeit. A reális létszámkibocsátás mértéke és a létszámkiváltás fedezete összhangjának megteremtésével megfelelő intézkedéseket kell tenni a folyamat tervszerű és tényleges végrehajtására;- a kívánt munkaerőáramlás befolyásolása érdekében felül kell vizsgálni és korszerűsíteni a Fővárosi Tanács munkaerőközvetítést szabályozó rendeletét;- a munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitásának növelése érdekében a megelőzés és a rehabilitáció eszközeinek jobb felhasználásával törekedni kell a rokkantsági és korkedvezményes nyugdíjasok számának csökkentésére. Ösztönzési módokkal bővíteni szükséges és lehetséges a munkaképes koron túli népesség aktivitását is. A munkaerőegyensúly közelítése tehát csak többirányú intézkedéssel lehetséges. Amennyiben a fedezethiány fennmarad, vagy jelentősen nem mérsékelhető, az esetben a VI. ötéves tervidőszakban a munkaerőfeszültségek további erőteljes éleződésével kell számolnunk. Az V. ötéves tervidőszak első éveitől központi intézkedések születtek a munkaerőgondok enyhítésére. A jellegükben inkább korlátozó munkaügyi intézkedések helyenként és átmenetileg mérsékelték a munkaerckeresletet, de kedvezőtlen hatásai is érvényesültek. A főváros foglalkoztatottsági szerkezetében bekövetkező változások az V. ötéves tervidőszak kezdetétől megindultak. Ennek eredményeként az ipar létszámcsökkenése 80 ezer fő volt, a VI. ötéves tervidőszakban az ipari létszám 45 ezer fővel tovább csökken. A VII. ötéves tervidőszakban további 25 ezer, a Vili. ötéves tervidőszakban 20 ezer, a IX. ötéves tervidőszakban pedig már csak 15 ezer fős csökkenés prognosztizálható. így az V. ötéves terv kezdetétől az ipar 185 ezer fős létszámkibocsátása valósul meg az ezredfordulóig. A tercier ágazatokban foglalkoztatottak létszáma - az ipar létszámkibocsátásával egyidejűleg - dinamikusan növeke- | dett. Az V. ötéves tervidőszak kezdetétől az ezredfordulóig a tercier ágazatokban foglalkoztatottak részaránya 45%ról megközelítőleg 60%-ra emelkedik (3.sz. táblázat). A fővárosban foglalkoztatottak szakmastruktúrája jelentősen eltér az országos arányoktól. A munkában lévők mintegy 65%-a fizikai (országosan ez az arány 75% körüli) és 35%-a nem fizikai foglalkozású. A fizikai foglalkozásúakon belül jelentős átrétegződés zajlott le. A szakmunkások aránya a tervezettnek megfelelő ütemben emelkedett, azt meghaladóan nőtt a betanított munkások és számottevően csökkent a segédmunkások részaránya. * Az iparban és az építőiparban jelentősen nőtt a fizikaiak között a szakmunkások aránya, elérte az 50%-ot. AZ AGGLOMERÁCIÓS ÖVEZET MUNKAERŐGAZDÁLKODÁSÁNAK TENDENCIÁI A VI. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKTÓL 2000-IG Az agglomerációs övezet a foglalkoztatottak száma alapján az V. ötéves tervidőszakban 2,7%-kal részesedett az orsdág iparából. Pest megye iparában foglalkoztatottak 46%-a tömörül az övezet területén. Az övezet iparát erős területi koncentráció jellemzi. A 43 település ipari létszámából az 1 000 fő feletti ipari foglalkoztatottal rendelkező 11 település 77,5%-kal részesedik. A fennmaradó 32 községre a foglalkoztatottaknak csupán 22,5%-a jut. A 6 kiemelt ipari központ; Budaörs, Dunakeszi, Százhalombatta, Szentendre, Szigethalom, Törökbálint. A többi jelentősebb ipari központ: Budakalász, Diósd, Érd, Pomáz, Solymár. A további 32 település ipari tevékenysége jelentéktelen.
