1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
111
■ Városrészközpont alatt azt az intézményegyüttest kell érteni, amely a városrész igazgatási központja5© kereskedelmi és ; ^ művelődési szempontból pedig a városrésznek, és az agglomerációból idevonzódó településeknek a főközpont mellett - I alternatív központja. A vonzerők kialakulása a fejlődés előfeltétele, elmaradása esetén a központ jelentőségét veszti. Jellegét alapvetően a kiskereskedelmi létesítmények /áruházak, üzletsorok, vendéglők, speciális szolgáltatások/ olyan tömörülése adja, amely városias forgalmat biztosit. A fejlettség bizonyos szintjéhez azonban a központ sokrétűsége szükséges, igy a városrészközponttá váláshoz egészségügyi, művelődési és sok más különféle jellegű létesítmény idetelepülése szükséges. A budapesti városrészközpontok helyének kijelölése - mint erre az 1971-es ÁRT rámutat - nem történhet önkényes mc dón. Ha a társadalmi-gazdasági hatóerőket nem a megfelelő mértékben veszik figyelembe a tervezésnél, akkor a közpon tok valóságos fejlődése eltér a tervezettől. Mivel az elmúlt tiz év alatt a tényleges fejlődés nemcsak a prognosztizált,ille ve tervezett városrészközpontokban következett be, hanem a város más részein is, a központrendszer meghatározó elvei kell megvizsgálnunk, és összevetnünk a kialakult helyzettel, annak motiváló tényezőivel. Az ÁRT alapvető szempontjai közül a városépitési koncepció számára is meghatározónak bizonyultak a következők:- a településszerkezettel való összhang, a sematizmus elkerülése,- a közlekedési rendszerrel való összhang,- a lakóterületektől és lakásépítéstől való függés,- az adottságok és tradíciók figyelembevétele. A felfogás túlzott merevségére utal viszont az a kitérői, hogy • a központok áttekinthető rendszert alkossanak - valamii- minden központhoz elvileg meghatározott vonzáskörzet tartozik. A városrészközpontok kialakulása hosszú, bonyolult folyamat, a koncepció megvalósításának kezdeti időszakában az azc nos szintűre tervezett központok között lényeges eltérések lehetnek. De ha ettől eltekintünk is, a hat városrészközpont; koncepciója tervezett hierarchiájával túlzott egyszerűsitést alkalmaz, amelyet nem minden szempontból igazolt az elmúl' tiz év. Felül kellett vizsgálni azt a korábban rögzített elvet is, hogy a "központok számát lehetőleg csökkenteni kell". A településszerkezet, a városrészek közötti munkamegosztás, és sok más eredményezte azt, hogy a kijelölt hat városrészközponton kivül még több • alacsonyabb fokúnak minősített - központ az általános fejlődéssel lépést tartva növekszik /Pesterzsébet, Csepel, Kőbánya/. A városrészközpontok kijelölésénél további szempont, hogy a lakosság nagy része központtal kapcsolatos ügyeit a lakóhely és a munkahely között megtett utón intézi el, és ilymódon nemcsak a vonzáskörzet népességét kell alapadat- 1 nak tekinteni, hanem azokat a munkahelyeket is, amelyek a vonzerőt tovább bővítik, ill. módosítják. A budapesti központrendszert tehát nem lehet leegyszerűsített hierarchia alapján felépíteni. A város nagyságrendje, a közlekedési kapcsolatok bonyolultsága, a népesség és a munkahelyek nagyfokú koncentrációja miatt az esetek többségében több alternatíva áll az ellátást igénybevevők előtt, a területi tagoltság csak viszonylagos. A vonzáskörzetek az E eredőiből alakulnak ki, térben és időben változnak. Igy a központrendszer hagyományos 3k, felsőfok • még adaptálva sem indokolt használni. A koncepciót vonzerők mennyiségi >zva, a létrejövő központok az ellátás fokainak egészséges és a tényleges igényeknek meg- ményezni. ésünk szerint három alapvető tényező befolyásolja: kapcsolódó lakóterületek jellemzői. A laksürüség bizonyos szintjének elérése alapfelté- eltételezett vonzáskörzet össznépessége a meghatározó/. A fejlődés szempontjából kedveeti igazgatási rendszerben esek részben valósul meg, a jövőben az esetleges kerületreform ---------------------------------------------—J I jy • ' ' ■■ - _
