1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
110
í I • 1NTÉZMÉN YTERÜLET, KÖZPONTOK RENDSZERE A budapesti magasabb fokú intézményhálózat egyes elemei központokban koncentrálódnak, mások viszont egyedi, különálló elhelyezést kívánnak. Az első csoportba tartozó un. központképző intézmények egymáshoz való közelsége funkcionálásuk szempontjából lényegbevágó. A csoportosulásokból létrejövő különböző szintű központok öuze- függő rendszert alkotnak, melynek struktúrája a városszerkezet egyik lényeges meghatározó eleme, ezért az egész város és az ÁRT szempontjából alapvető fontosságú. A másik csoportba tartozó intézmények elhelyezése viszont sokkal inkább egyedi elbírálást igényel, egymással kevésbé összefüggő, és igy a városépitési koncepció szempontjából másodlagos jelentőségű. A terv részletes kidolgozásánál viszont lényeges, hogy e célra a megfelelő intézményterületek rendelkezésre álljanak. Városközpont Budapest városközpontjának /főközpontjának/ szerepköre mai formájában Nagy-Budapest létrehozása után alakult ki. Igazgatásilag országos központ, Pest megye székhelye és a főváros központja, funkcionális szempontból ezeken felül még az agglomerációs övezet ellátásában is szerepet vállal. A budapesti városközpontban az elsődleges /jellegét meghatározó/ központképző elemek az igazgatási, művelődési és kereskedelmi létesítmények /beleértve a vendéglátást és egyes speciális szolgáltatásokat/, valamint a jó közlekedési lehetőségek. Másodlagosak a nagy- és külkereskedelem ide koncentrálódó intézményei, vállalati központok és az itt elhelyezkedő felsőoktatási intézmények. Idesorolható még a lakásfunkció is, mert a városközpont jellege lényegében változna meg ennek jelentős beszűkülésével. A városközpont szempontjából központképző elemek ma a pesti oldalon koncentrálódnak az V. kerületben és struktúrájuk kiterjed a Nagykörutig. A Nagykörút a Belvárosból kifelé haladva az utolsó olyan gyűrű amely, mint egész Budapestre ható üzletrendszer, összeköti a különböző irányban fejlődő központrészeket és lezárja a városközpontot. Ez a lehatárolás nem mechanikus, már csak azért sem, mert a városközpont nem homogén, hanem csomópontok és utcák köré tömörült hálózat, mely a Felszabadulás tértől mint elméleti centrumból kifelé haladva ritkul, viszont az időben, a fejlődés során -egyre sűrűsödik. Az igy behatárolt területén jelentős tartalékokkal rendelkezik, további kiterjesztése nagy távon sem indokolt. A budai oldalon - a vámegyedben • a fővárosi és országos jelentőségű intézmények fejlődésében a felszabadulás óta jellegvéltás következett be. Igazgatási jellege csökkent, viszont növekedett idegenforgalmi és művelődési szerepköre. Budapest városközpontjának területi lehatárolásánál a pesti oldalon a Nagykörút vonaláig történő kiterjesztés, a budai oldalon lényegében a jelenlegi lehatárolás indokolt. A pesti oldalon való kiterjesztés városépitési /szabályozási/ következményeit a területi tervezőmunka során tovább kell elemezni. I Városrész - központok sp I A Főváros 1950-ben Nagy-Budapest létrehozásával erősen tagolt nagyvárossá vált, melynek viszonylag különálló városrészei már akkor - többé-kevésbé kialakult - kbebb-nagyobb önálló központokkal rendelkeztek. A mai peremkerületek pedig településközpontjaikkal szolgáltak a fejlődés alapjául. A később kialakuló városrészközpontrendszer csirái tehát adva voltak: a hatvanas évek közepéig azonban a monocentrikus szemlélet uralkodott, és Budapest ennek megfelelően fejlődött. A felgyorsuló társadalmi-gazdasági fejlődés, a kialakuló agglomeráció, a főközpont telítődésének folyamata és az addig megépült peremkerületi lakótelepek csak a hatvanas évek végén kényszeritették ki a városrészközpontok koncepcióját. /f/V) ■ I ' 24 ll*- —------------------------------------------------------------------------------iJ
