1979. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
212
- 9 Az is tény, hogy a nyugdijas lakosság egy részével, amelyet bedolgozóként foglalkoztatnak, amikor elfogy az anyag, közük, hogy most menjen betegállományba. Hol van az az orvos, aki egy hetvenéves bedolgozót nem vesz fel akkor betegállományba, amikor az éppen kívánja? Nem az egészségügyről akarom elhárítani a felelősséget, mert morális kérdésre utaltam. Nem hisszük, hogy az orvosok minden vonatkozásban a helyzet magaslatán állnak. A bizonyításnak és az eljárás megindításának a nehézségeit már említettem. Hogy romlik-e vagy nem a táppénzes százalék, arra nem tudok válaszolni. Azt tudom, hogy emelkedik, de nem tudom, hogy ez rosszabbodást jelent-e akkor, amikor a szűrővizsgálatokon bizonyosan ki tudjuk mutatni, hogy olyan emberek dolgoznak, akiket orvosi megitélés szerint keresőképtelen állományban kellene tartani. Ezért nem tudok sem igennel, sem t nemmel válaszolni erre a kérdésre. Békési elvtárs kérdése nagyon izgalmas. Ott jó-e a táppénzes helyzet, ahol a szakszerű megitélés tárgyi és sze- tó mélyi feltételei megvannak? Jó volna, ha igy volna. Nem hiszszük, hogy a bizonyos szinten túli szakszerűség táppénzcsökkentő tényező volna, nem is beszélve arról, hogyha az orvosok preventív szemlélete továbberősödik, emelkedni fog a preventív táppénzes állományban tartás, a szanatóriumi gyógykezelés, amikor nem beteg az illető, csak potenciálisan az. Van még egy szomorú tapasztalatunk, hogy mindenbe egészségügyi szolgálat bevezetése táppénzemelő tényező. l' r Ebből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ne vezesjS síink be új eljárásokat, új szolgáltatásokat, mert végülis ff. i 9 ■ í L-------------------------------------------------------_J — 11 11 11 | a 9 1 kwas- Jd
