1979. június 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

324

- 5 i Az óvodai nevelés tartalmi, pedagógiai helyzete az akadályozó tényezők ellenére is értékes az iskolára való előkészítés szempontjából. Az 1971-ben bevezetett óvodai nevelési program, amely nemzetközi mércével mérve is magas színvonalú, akkor bontakozhat ki a maga teljességében, amikor a demográfiai csúcs apadása elkezdődik, tehát a VI. „■ éves terv időszakában.

Már ma is egyértelműen pozitív a kép a gondozásban, az egészséges életmód szokásainak kialakításában, a gyerekek társas kapcsolatainak, közösségi szokásainak alakítása terén, valamint az óvodai program munkára nevelést célzó feladatainak teljesité- • seben. A család még nem eléggé erősiti az óvodai nevelés hatásait

az önkiszolgálás, a kisgyerekek örömmel végzett otthoni munkája és egészségügyi szokásai terén, pedig egyébként szép hagyományai vonnak az óvoda és a szülők pedagógiai töltésű, őszinte kapcsolatának. Az óvodai felszerelések drágasága éo az egy gyerekre jutó játék-beszerzési keretek szűkössége miatt a programtól ma 1 még elmarad a játék nagy nevelő erejét kiaknázó tevékenységek

és oz ábrázolás színvonala. Az ének foglalkozások kedvesek, hangulatosak, de hatásukat gyakran leróntja a rosszul kiválasztott gépzene - főleg a képzetlenebb óvónők gyakorlatában.

Az iskolára való előkészítés és az otthoni környezetből fkodé hátrányok leküzdésének fontos eszköze az anyanyelvi foglalkozás, a környezetismeret és a "matematika". A teljesitménykülönb- > ségek itt nagyok, és szorosan kapcsolódnak az óvónők képzettségbeli különbségeihez, de ezen felül összefüggnek a csoportok zsúfoltságával is, amely nehezíti a kisebb csoportokban való intenzivebb munkát és as individuális foglalkozásokat. Az óvodai program teljesítésének helyzetét vizsgáló országos felmérésben a budapesti óvodások teljesítménye az oksági kapcsolatok felismerésében, a gondolkodási műveletek fejlettségében, az életkoruknak megfelelő világszemléleti elemek biztonsága tekintetében az ország nagyvárosainak óvodásai mögött maradt. Összefügg ez az el1 maradás azzal a ténnyel is, hogy amig a vidéki nagyvárosokban a

képesités nélküli óvónők aránya az utóbbi hat év átlagában 11%- os volt, addig Budapesten közel kétszer akkora, 21%.

Az óvodákban dolgozó pedagógusok rendkivül nagy terheket 1 vállaltak az elmúlt években. Miközben teljesen uj szemléletű ne- I

m | velési program megvalósítását kellett elkezdniök, vállalniuk kel- I »

\------------------- -- —rata .1. L. ■ m te 1 ' TTZ

Ifl