1979. január 31. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

213

— 28 —

ciával kapcsolatosan, de nemcsak ebben az anyagban szerepel, hanem a kapcsolatfelvételeim során széleskörűen hallom, hogy általában jogi szintű rendelkezéseinket úgy adjuk ki, hogy az arra érintett , körön belül nincs előzetes egyeztetés. Ez az az eset, amikor a cél,

a megfogalmazott feladat ós az eszköz, a végrehajtáshoz szükséges eszköz elszakad egymástól. Az Íróasztalnál ki lehet találni, hogy ezt kell csinálni ós utána tegyék át az életbe. Az élet kis hányadában központi pénzügyi finanszírozással van lefedve, nagyobb hányadában a vállalatok, intézmények, szövetkezetek, különböző hivatalok, szervezetek támogatásából adódik, de ezeket nem lehet utasítani csak úgy, hogy nem tudnak róla ós hajtsák végre. Mert ha tetszik adja, ha nem tetszik, nem adja. Belép a vállalati szakszervezeti mozgalom,hogy a meghatározott pénzből mennyit ad a sportmozgalomra.

A jogos bírálatra azzal tudok válaszölni,hogy k rendkivül nagy figyelemmel leszünk az eszköz és pénz összefüggésére, ill. rendelkezéseink demokratikus megalapozására, hogy egységes végrehajtást tudjunk biztositani.

Káderhelyzet. Egyértelműen kijelentem, hogy nem Budapestről beszélek, de amit hallottam kérdés és válaszként, az visszatükrözi a magyar sport káderhelyzetét. Merem állítani, ha valami nagyon rossz, akkor ez a munka nagyon elhanyagol terület volt. Ha azt mondom, hogy a magyar sport és sporthivatal, mozgalom - nem minősitem - nagyon szoros összefüggésben van azzal, hogy kik irányítják azt a sportot magas szinten, közép szinten, kik a szakemberek, akik az ifjúsággal foglalkoznak és amikor erről

IL fel U

___________________________________________ . ____________________ —t---------------- * " ——MW