1979. január 31. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

214

I ^ ' B | | 1 P m

I - 29 i beszélünk, eljutottunk az egyik döntő hibaponthoz. Itt az emberi

I oldalon nem egészen stimmel valami, nem egészen jó. Nincs a magyar

I sportban megfelelő káderterv, utánpptlás-képzés, továbbképzés. Pl.

I nem céltudatos az olyan kérdés, hogy az élsportolókat, akik tisztesI séges magatartással, komoly eredménnyel,vilagszintü eredménnyel kivivták megbecsülésüket, megtartsuk, megnyerjük a magyar sport ké- I sőbbi vezetése számára, akár konkrétan, szövetségi edzőként, akár

I sportszervező vezetőként. Elvtársak, azért merem ilyen határozottén mondani, mert ahogy az újságból olvashatták, héhány szövetség- I hez hozzányúltunk, a hivatalban is van áttekintésem, néhány egyesüI letet jól ismerek, nem teljeskörüen tudtuk megoldani a tisztségvál| tozásokat, mert amiről az elvtársak olvasnak, a nem megfelelő ember

I helyébe nem tudtunk az elvárásnak megfelelőt beállítani. Bele kell

I nyugodnunk éppen azért, mert nem úgy foglalkoztunk ezzel a kérdésI sel, ahogy kellett volna. Ez tehát a magyar sport jegye, ennek visz| szatükröződésót látom a Budapesti Sporthivatal káderraunkájában,

j amely nem egyedi probléma, hanem a magyar sport kádermunkájával

i összefüggő, döntő kérdés, ha a magyar testnevelést és sportmozgalmat magasabb színvonalra akarjuk emelni.

Amikor ezekkel a kérdésekkel találkoztam, kicsit eszembe jutott a munkaügyi kérdések kifejlődése. lo-2o évvel ezelőtt a munkaügyi apparátus a központban, a vállalatoknál és minden más területen megcsúszott, kiégett, hem megfelelő munkát végző elvtársak lerakodó helye volt, mert jó elvtérsak. Az emberekkel vafi/O if

ló foglalkozással, ami nem munkaügy, hanem gazdálkodás, nem feglGT kOBfrgg* Az a tétel jelent meg, hogy a munkakönyvbe beírom, kiírom, elhelyezem, tehát nem gazdálkodtunk. Nagyon hosszú időnek kellett

ii

______t_______l i

L—. - tó I