1978. augusztus 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

102

- 7 ~ noha nem döntő - azért vannak nem elhanyagolható mértékben úgy nevezett objektív, az egész közlekedés feltételrendszeréből származó okok. Ezek közül szó esett többek között a gyalogátkelő helyek nem megfelelő kivilágításáról, ami semmiképpen sem minősíthető szubjektív tényezőnek. H0rman lássa a gépkocsivezető a gyalogost, ha nincs kivilágítva az átkelő, és a gyalogos sem tudja úgy érzékelni a közeledő jármüvek sebességét.

Szó van az anyagban, említést is tettél róla, hogy a tervben szerepel ennek n programnak a felgyorsítása. Azt mondanám, biztassuk a főigazgatóságot arra, hogy gyorsabb ütemben csinálja ezt a programot. Próbálják rövidre zárni a ma még meglévő vitákat, amelyről az elmúlt hét műsorában lehetett hallani, hogy azért nem megy, mert nem lehet eldönteni, hogy ki az üzemel- tetője a lámpáknak. Próbáljunk óvakodni a rosszízű nyilatkozatoktól, mert kétlem, hogy ez az oka a gyorsabb megvalósulásnak. Úgy tűnik, hogy sok balesetet lehetne megelőzni. Tehát javasolom, hogy

\ es gyorsabb ütemben valósuljon meg.

•' \ ; •'ró'X•vVj

|

\

A másik vissza-vissza térő ügy, érteném is, hogy miért van ez igy, hogy az ilyen fajta értékelésnél mindig próbáljuk a helyzetet valahogy' jobbnak feltüntetni, a statisztikai mutatók alapján a következtetéseket levonni, hogy milyen a mi ssemponS •

tünkből a fajlagos mutató, az egységre eső balesetek száma, amely persze csökken. Ez a terület az, ahol a fajlagos mutató nem mérvadó, mert emberéletről van szó. Itt az a lényeg, hogy a balesetek

\ .

szama tartósan nő. Egyáltalán nem nyugtathat meg bennünket az,

íj y ■ fi; f.

J 77 - i

L-------------------1 I

^"l" ■■11

1 ffi* ---- ----re- 111 " ■ 1 1 1 b b jre