1977. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

234

, zetni. Ennyi ebből az anyagból az, amit mi erre vonatkozólag megmondani kívánunk. Ez az, ami a tanácsot érdekelheti? Vagy - most igy közelitem meg a kérdést - érdekelheti a tanácsot, hogy a VB mennyit kínlódott azért, hogy e feltételeknek megfelelő tervet hozzon össze? Azt hiszem, hogy sokkal nagyobb eredmény ilyen szempontból, ha ilyen kontrasztként, ellentétpárként állítjuk fel a tevékenységet.

| A döntések problémakörében ezt - még egyszer ismétlem példaként mondottam el, tehát magának a folyamatnak valamennyiünk által "végigélvezett" folyamataként, és azért mondom igy, mert bizonyos vagyok benne, hogy ha a dolognak ezt a részét a VB a tanács elé terjeszti, akkor tisztább képet kap a tanács arról, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk. Hogy amikor odamegy egy anyag, akkor mi van mögötte, kikkel van egyeztetve, hogyan kellett birkózni, stb., hogyan lehetett tulajdonképpen a főváros fejlesztését konkrétan, szintetizáltan, konzisztensen biztosítani. A mi értékelésünk, amikor a főváros munkájának értékelését adjuk, igy fogja megközelíteni a kérdést.

> A másik kérdés: a döntések hibái. Nem mehetünk el amellett, hogy a döntéseknek vannak hibái. Vannak ad hoc jellegű javaslatok, döntések. Vannak kiegészítő döntések, amelyek külső tényezők hatására jöttek létre. Eleget kinlódott a VB azzal, hogy adott körülmények között költségtúllépések tömegével találkozott, adott körülmények között olyan épitőipari kapacitáshelyzettel találkozott, amely nem fedte az előterjesztésekben feltárt prob* * 1

lémákat.

\ Elnök: Most sem fedi.

Dr. F o r j á n Gyula: Nyugodt lelkiismerettel merem

V ,

mondani, hogy döntéseinknek egyik legnagyobb és legnehezebb prob^ 14.

I ------------------------- I