1977. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

235

rmm*►

15.

I

I - „

lemaja, hogy teljeskörüen soha nem látunk egyetlen kérdést sem, hanem a kérdések teljeskörü megítélésének komoly nehézségei vannak, és e nehézségek a kapacitás, a műszaki tartalom, a gazdasági tartalom oldaláról motiválják döntéseinket. Néha optimista döntéseket hozunk, és csak a végrehajtás során derül ki, hogy az optimista döntések bizony sok millióval többe kerülnek, Erről is ildomos szólni egyfelől a szakig, szervek előkészitő tevékenysége, másfelől a VB áttekintő képességének korlátai, harmadsorban a külső tényezők motivációi miatt.

Ennyit a döntésekhez!

Van a döntéseknél egy harmadik kérdés is: a táiati döntések kérdése. A távlati döntéseket figyelembevéve, van nekünk egy általános rendezési tervünk, amely eligazít a főváros Bjj fejlődését illetőleg. De ágazati terveink is vannak, - távlatiak. Nincs azonban a főváros egészére vonatkozó 15-2o évre szóló fejlesztési program. Konkrétan felvetnék) egy kérdést: hogy ki tudja ma megmondani itt a VB-ben, hogy a két körút közötti területsáv fejlődése milyen irányú lesz az elkövetkező 20 évben? Vagy milyen irányú lesz a Nagykörút belső részén lévő szemétdombok eltakarítása, - bocsánatot kérek, hogy igy fogalmazok -, amely szemétdombok a Sip utca, a Dob utca meg a többi utca táján bőven burjánzanak? Van erre nézve konkrét, olyan koncepciója a főváros vezetésének, hogy milyen irányban kell haladni? Ki tudja megmondani, hogy miért a VIII. kerületnek azon a részén kezdtük a rekonstrukciót, ahol elkezdtük, és miért nem más területen?

! Szóval: vannak azért az egész fővárosi vezetésben olyan

támpont-hiányok, amelyek a távlati koncepció miatt okoznak a fővá- _ ros vezetésének nehézséget. A lakásépitési területek kiválasztása!

Nagy gond. Hogyan ütköztethetjük össze például azzal, hogv a menyI \ I