1977. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
233
13. előkészítését, a döntésekkel összefüggő kérdéseket, hiszen a tanács és a.VB, amikor funkcióját gyakorolja, alapjában és lényegében döntéseket hoz , döntéseivel irányitja a többi szervezet munkáját. Ez az egyik gondolat, amelyet valamilyen uton-módon bele kellene vinni az anyagba a leiró részek helyett, tehát az érdemi értékelést. Két példával próbálom illusztrálni, hogy miről van szó. A VB 1972-ben olyan helyzetben volt, hogy egy rendkívül feszitett, rossz tervvel állt szemben. A VB akkor heteken át küzdött azért, hogy a terv konzisztenciáját, belső összhangját biztosítani tudja. A kormány négy milliárd forintos többletforrást is biztosított hozzá. Lényegében azonban vissza kellett menni a lakásszámban, meg kellett emelni a közmű és közlekedésfejlesztéseket, lényegében tehát egy rosszul indult IV. ötéves terv megvalósításával kapcsolatos döntéssorozat volt a VB első tevékenysége. Miután a döntés kiegyenesítette - ha szabad igy kifejeznem magamat - az egész tanácsi fejlesztési tevékenység vonalvezetését, következett ^ az a kérdés, hogy az V. ötéves tervre levonjuk-e a IV. ötéves terv konzekvenciáit. A példát csak azért hozom fel, mert az: egy a sok közül. Levontuk a konzekvenciát? Igen. A VB hónapokat töltött azzal,hogy az állawigaagataoi terveket felülvizsgálta, a túlfűtött ágazati terveket szintre hozta, azután megpróbálta őket egységes értékelés alá vonni, és majd igy alakította ki az V. ötéves terv egész körét, egész összefüggő rendszerét. A döntésnek ilyenfajta fejlődése - bocsánatot kérek - a VB munkának és a tanácsi munkának egyik legnagyobb sikere. És mit mond erről az anyag? Semmit. Azt, hogy 1973-ban hoztunk egy döntést, hogy újfajta tervezési rendszert kell beveI ________________________ató I ^---------- ■ — ’ ........ — — '"II 1 " ti w ^
