1977. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
232
I tudok fogalmazni. Majd utalnék még arra, hogy például a szakig, szervek tevékenységének minősítése három és fél sort érdemelt ebben az 50 és egynéhány oldalas anyagban. Azuáán szétszórtan, mindenféle helyen mindenféle minősítés szerepel. Szóval valahol összefogottabban, egyértelműbben, világosabban kellene minősíteni, és akkor a feladatok sem volnának ilyen szegényesek - elnézést kérek -, mint amilyen szegényesek itt. Hiszen nem arról van szó, hogy az ötéves tervvel kapcsolatos feladatokat, vagy intézkedési tervet kellene megismételni, hanem meg kellene fogalmazni, melyek azok a területek, amelyeken gyorsabb előrehaladást kell elérni, Ha a tanács, a VB, a szakig, szervek tevékenysége és elemző tevékenysége alapján. Ennyit globálisan az elejére. A következőkben a testületi munkával kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni, és ennél a kérdésnél is szervezési szempontból vetném fel a problémát, ha úgy tetszik, szervezéselméleti szempontból. k Tudom, hogy egy kicsit ez elvont fogalomnak tűnik, de mégis úgy fogalmaznám meg, hogy milyen d volt döntéseink előkészítése. Jó volt, rossz volt? Hány döntésünk volt olyan, amely menet közben felborult? Milyen feltételek miatt borult fel? Ha e döntésekre vonatkozólag véleményt akarunk mondani, akkor nagyon egyértelműen meg kell mondani, hogy a tanács és a VB döntései alapjában reálisak, jól megalapozottak, mindenféle szempontból előre vitték az ügyet. De voltak olyan döntéseink, - közösen és egyértelmüleg megállapíthatjuk -, amelyek egyrészt nem valósultak reg, másrészt | pedig nem voltak kellően megalapozottak, nem volt mögöttük megfelelő elemzés. Vagy a külső feltételek alakultak úgy, hogy a mi döntéseinket ilyen vagy olyan utón keresztül-huzták. I fV' H Egyfelől tehát ezt kellene egy csokorba kötni: a döntés 12.
