1976. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
432
év alatt 844-re növekedett és 331 családot érint. A családokban az átlagos gyermekszám 3,5. A nevelési segélyben részesülök 36 %-a csonkacsaládban él. Ezt a támogatási módot tovább kell fejleszteni. Az intézmények, vállalatok kezdeményezései sokrétűek. Az anyagi segítésen tul előnyben részesítik okét gyermeküdültetésnél, egyes helyeken sajátos módszerekkel leszik lehetővé üdülésüket. mindezek a Formák azonban még kevéssé propagállak. A többgyormek vállalására ösztönzés módszerei még alapjaiban kidolgosa liánok. A jelentős erőfeszítések ellenére társadalmi tudatunk is csal: az egy, illetve két gyermekes családot ismeri el jónak. 2./ A fizikai dolgozók gyermekei továbbxanulásának segitése . Az 1975-ben végzett pályaválasztási felmérés adata: szerint I9ő7-hez képest a fizikai dolgozók gyermekeinek helyzete alig változott. Továbbra io fennáll a fiuk ós leányok pályaválasztási szándéka közötti különbség fizikai dolgozó szülőiméi. A fizikai rétegek nevelési gyakorlatában még ma is szembetűnőén érvényesül a hagyományos nemi szerepek tiszteletűén tartása. A család egzisztenciájának megteremtése a férfi feladata. A nő szerepe elsősorban a család ellátása és csak másodsorban a "kenyérkereset", ebből következik, hogy a leányok olyan pályára törekszenek, ahol könnyű a munka, jó a munkaidő beosztás. Az ilyen foglalkozások, illetve munkakörök azonban már nem láthatók el érettségi nélkül. Ezek az okok játszanak közre abban, hogy a leányok kétszer annyian választják a középiskolát, mint a fiuk. A fiukkal kapcsolatban a legfontosabb követelmény, hogy minél korábban "jó" szakmát tanuljanak. Mindez olyan tudatformáló feladatra mutat, mely az ösztöndíj rendszer, a kollégiumi hálózat kiterjesztése mellett átfogó Hl j | . |-12i
