1976. február 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
183
r- 15 lémánk van. Az egyik az igazgatási terület, ahol minden központosított, gyakorlatilag minden itt, tehát a városnak, az egész kulturális, gazdasági, társadalmi élete sok vonatkozásban itt csapódik le. Hogy csak egy példát mondjak: eddig nem vették be az irattározásba az iskoláknál a szülői munkaközösségek anyagait, tömegesen kidobták azokat. Ha nem tartjuk meg, 2o-25 év múlva a mai iskolának a társadalmi életéről, társadalmi kapcsolódásáról nem lesz semmiféle képünk. A szocialista gazdálkodás rengeteg problémát vet fel, hogy mit tartsunk történeti értéknek, ügyfelek megkeresése, rengeteg anyag van, ami nem dobható el. Pl. 2o év múlva bejön Kiss Pista bácsi nyugdijának megállapítása ügyében, és keresi, hogyttax mi van meg nálunk. A másik az, hogy a szocialista ipar új jelenség. Gyakorlatilag a magyar szocialista iparnak jelentős része Budapesten csapódik le. Nem tudtuk eldönteni, mi az, amit ebből történetileg meg kell őrizni és nem tudtunk egyenesbe jutni a vállalatokkal, hogy mi az, ami nekik fontos és szeretné/k, ha megőriznénk. ► A harmadik, ami ugyanezzel kapcsolatos, az az, hogy a város építésének, rendezésének egy sor problémája csapódik le az irattáraknál. Itt szeretnék arra ^hivatkozni, hogy Reischl elvtársnak igaza van abban, hogy a fejlődés szakosodást hoz. Ennek *1 feltételei a levéltárban megvannak és elképzelhető, hogy egy idő után a Fővárosi Levéltár tulajdonképpen központi koordinációs intézmény lesz, mert annyira felduzzad a feladatunk. Van gazdasági osztályunk, amely hivatva van a gazdasági szervek anyagait gyűjteni. Ezért nyilvánvaló, komoly elméleti munkával, selejtezési rendszerrel, stb. ki kell nőnie magát, mert beláthatatlan mennyiségről, és L u Jj -------------------------------------------------------------—"«— — 1 J
