1974. szeptember 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
21
lomeráció - melyhez a bevezető vasútvonalak, közutak, völgyvonulatok mentőn elhelyezkedő 44 városkörnyéki település tartozik - népessége 2,361.000 fő, területe 1670 km2. A nagyvárossá fejlődés és a kapitalista iparosítás időszakában, a városszerkezetnek számos olyan ellentmondása alakult ki, melyek a felszabadulás után sem csökkentek, sőt egyes vonatkozásokban tovább mélyültek. A főváros meglévő központjai csakúgy, mint más városközpontok, eredetileg mint a társadalmi érintkezés, a csere és a kereskedelem "helyei", az ehhez szükséges létesítmények, épületek olyan térbeli összességeként jöttek létre, melyet a gyalogos kényelmesen átfoghat^ uralhat. A városok területi növekedése során beépítésre kerülő uj lakóterületek rendszerint kialakították a maguk központjait, másrészt a városnövekedés a korábban önálló települések összenövése utján következett be. A város az utóbbi eset- ben a már kialakult településközpontokat integrálta, mint a forgalmi hálózat által szervezett központrendszer összecsiszolódó elemeit. A lakóterületek átépítésével, a laksürüség növekedésével szükségessé vált a központok fejlesztése, terület terjeszkedése is. Emellett a korábban többé-kevésbé önálló központok a város szerkezetében, központrendszerében elfoglalt sajátos szerepük szerint, spontán módon is hierarchikus rendszerré szerveződtek. Az átalakulás során különösen problematikussá vált a főközpont szerepét betöltő városmag helyzete. A központ egy- | . re nehezebben funkcionál, egyre kevésbé képes szolgálni a megváltozott igényeket. I ft i 0 I i-------------------1
