1974. május 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
461
i r y' ► Azon a területen nem lehet felégíteni. Az űTP-vel tárgyalhat folytatunk, da nem erre,hanem a következő időszakra. T,z OTP hajlandóságot mutat, de probléma j a . van a költségekkel. Ízt hiszem, hogy az V. ötéves tervben, különösen az el ajön, még egy™ » szer fel kell vetnünk ezt a kérdést. A Rózsadombon ennél magasabb költségű lakásokat is lehet találni. Dr. Reischl Antal: Azért kérek szót, mert szeretnék tisztázni egy fogalmat: hogy egy lakás mikor drága és mikor olcsó. Népgazdasági síkon tudniillik mi helytelenül csak lakásokban számolunk, és nem abban, hogy embereket kell elhelyeznünk a lakásokban. Tulajdonképpen egy lakosra vetítve kellene az összeget nézni. Kiszámoltam most tárgyalás közben, hogy mivel ott nagy i lakásokról van szó, majdnem kilencezer embert helyezünk el kétezer lakásban, átlagban tehát nagy és fél fő jut egy lakásra. így véve a lakásátlagot, hogy tehát hány férőhely van benne, 115 ezer forint jut egy főre, arai azt jelenti, hogy ha kát férőhelyes lakásokat építenénk, akkor 230 ezer forint lenne a költ! ség egy főre. Ilyen vonatkozásiján tehát ez nem drága lakásépítés, és es azt igazolja, hogy ahol nagyok a ráfordítási költségek, például a szanálás vagy az alapozás miatt, ott csak nagy lakásokat , szabad épiteni, mert ott oszlik meg sok főre a költség. Ezért jut tehát egy főre a nettó lakásköltségb’Öl 115 ezer forint, és a | I ^ bruttóból 139 ezer. Ha tehát még a bruttót veszem is, akkor is, 280 ezer forintba kerül egy két főre szóló lakás. Nem szabad abból kiindulni, hogy a lakás itt ennyibe kerül, egy másik kerületben meg annyiba, mert ott csupa kislakásokat építünk. Ott a valóságban drágább a lakás egy főre, mert egy-két főre is kell konyhát i csinálni, előszobát, fürdőszobát, WC-t. Nagy lakásokban viszont \ \ hat személy is elfér, de csak egy konyha, egy fürdőszoba, egy WC * ■ \ fö .----------------------------------------------------------------------------------
