1974. május 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
319
r i » ha a várható, az elfogadható variáns felé közeledünk, mint kergetünk olyan álmokat, amelyeket nem tudunk megvalósítani. Azzal szeretnem befejezni, hogy az anyagot jónak tartom, feltétlenül indokoltnak tartanánk az 1-es variánst, mégis arról beszéltem, hogy a 3«-ból induljunk ki, mert nem látjuk az 1-es és a 2-es variáns megvalósíthatóságát. A továbbiakban arra kellene koncentrálni, ha a tervezésre kerül sor, hogy az kerüljön a 3»-ba, awi tényleg a legsürgősebb és abban a sorrendben és abban a mértékben, ahogy mégis lehetővé teszi a program lebonyolítását. Odáig nem mennék el, mint Hagy elvtárs, hogy ellehetetlenül, ha nem tudjuk az első variációt megvalósítani. Igaz, hogy főleg íüSxk 1®1chü®r± minőségi szempontból nem tudunk javítani, de úgy érzem, hogy a minőség felé mennyiségileg is tudunk javítani, elsősorban, az uj belépő metróvonal elszivé hatásával, kapacitásnövekedésre alapitva mondom, ami lehetővé teszi a felszini rendezéseket. Hangsúlyozom kényszerből és nem azért, mintha nem az első variáns mellett lennénk. Nagy Richárd: Összehasonlitva a korábbi idősza- kok koncepcionális anyagaival meg kell mondani, hogy rendkivül gondos és jé munkát végzett a főigazgatóság. Tulajdonképpen csak egy összefüggésben szeretnék felszólalni, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy nem kötnék ki variánst, mert nem tudni, hogy az 12-3-as variáns nem fog-e kere/sztbe mozogni. Valószinüleg vissza- számolásos alapon k ell a variációt kialakítani. Lehet, hogy 3»- nalc hivjuk, összeg szerinti visszaszámlálás alapján előfordulhat. Javasolom ezt megvizsgálni, lehet, hogy itt az 1-es változatban szereplő kulcsfontosságú munka átmegy a 3* variációba, anyagi esaközök szempontjábéli változtatás és a 3.-ban szereplő eltűnik, j----------------------------------------------------------------------------------— ,
