1974. április 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

430

r i

Kőmives István* Tisztelt Végrehajtóbisottságl Ezt a témát tegnap tárgyalta a Tervgazdasági Bizottság és úgy értékelte, hogy egy hasznos munka, de a kezdetén vagyunk.

Tulajdonképpen az igazság az, hogy az értékelés során azt kell tulajdonképpen látni, hogy változatlanul marad a tervezés alapja az ágazati tervezés, az itt lévő mutatórendszerek tulajdonképpen kontrollt jelentenek és kontrollként használhatók fel az ágazati tervezéshez. Háromféle változat is van itt, hogy mit, hogyan, mikor és milyen módon lehet súlyozni, hogy például a II. kerület egyszer szerepel az első helyen, egyszer az ötödik helyen. Ez azt mutatja, hogy az egész munkán belül vagy a súlyozáson belül a szubjektivizmusnak mekkora a szerepe. Egy biztos, az, hogy az ágazati mélységű mutatók, amelyek nem komplex jellegűek, hanem az óvodára, az iskolára, a kereskedelmi létesitményre vonatkoznak, objektívak, az itt kialakult sorrendet is objektívnak kell tekinteni, ezért ezt a tervezésnél fel kell és fel lehet használni. Tegnap felmerült ezzel a kapcsolatban a lakáskérdés, hogy a lakásx például a kerületi mutatórendszerből kihagyható, mert hiszen a lakásépítés tervezése nem a kerületeknél történik, hanem központilag, tehát tulajdonképpen a kerületek esetében csak az alapellátást biztosító ndCjc vagy azt tükröző mutatók tervezése és kimunkálása lenne a döntő. Ebben a tekintetben egyetértés is volt, de megmaradt az én javaslatom alapján, hogy a lakásellátottságot azért be kell mutatni kerületi mélységben, elfogadva azt, hogy központi tervezés történik, mert a kerületi vezetésnek nem közömbös annak az ismerete, hogy a lakosság lakásviszonyai hogyan la alakultak vagy egy adott időpontban milyenek. Ezért az az állásfoglalás született és azt JA !

! I