1974. február 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

12

I I

í

I «

f* 5

t

népgazdasá&ilag komoly károsodással jár. Az épületek műszaki hibái kijavításának elhúzódása hatványozott munka és pénzügyi ráfordításokat eredménye*, amelyek nagyrószben elkerülhetők. Számításaink szerint a jelenlegi - korsze- rüsitések nélküli - kb 16 milliárd Ft értékű épület felújítási elmaradás 2000-ben közel 38 milliárd Ft értékűvé válik. Évi 1 milliárd Ft többletráfordítással, tehát kb 25 milliárd Ft beinvesztálásával a normál felújítások, karbantartások végzése mellett, a teljes állomány felújítása ez idő alatt megoldható. E számadatok alapján a népgazdasági előny önmagától mutatkozik.

12. Lakóházjavítási alap felhasználása.

A rendelkezésre álló pénzügyi keret közel 2/3-ada idegen kivitelezésű teljes és részleges felújításokra, közel 1/3-ada döntően a szervezet saját műszaki tevékenységé- bén karbantartásokra kerül ma mái’ felhasználásra.

Az ingatlankezelő vállalatok és az Idegen kivitelezők kapcsolata több vonatkozásban kifogásolható. Az idegen kivitelezők munka ellátásának alapját, mintegy tervét az un. lakóházjavitási címjegyzékek képezik.

Általában a címjegyzékekben azokat az épületeket kellene szerepeltetni, amelyek műszaki állapota a legsürgősebb közbeavatkozást követeli meg. A címjegyzékek tartalmi felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy a felújításra kiválasztott épületek közül több esetben olyan épü- - leteket ütemeztek be felújításra, ahol a műszaki állag, szerinti szükséglet azt nem indokolta. Ennek oka a hiányos rossz állagn.yl Ivánt artás és a munkaki jelöléseknél érvényesülő társadalmi nyomás. Következménye, hogy egyes esetekben a felujitási pénzeszközöket nem ott használják fel, ahol az a legszükségesebb, leghatékonyabb.

A tervezési gyakorlat az előkészítési fegyelmezetlenséget elősegíti, a felelősség érvényesítését átfedi, a szükséglettől eltérő tervdokumentációk készítését teszi lehetővé,

/Z 1

r-------------------i