1974. január 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
100
I szerű vezetés, de felmerülnek itt társadalombiztositási ás adózási kérdések is. Ha az üzemben dolgozó embert baleset ári, akkor az üzem biztositása alá tartozik, de ba azt a dolgozót a saját házának épit4se közben baleset ári, akkor semmiféle jogi xátóavédelemben nem részesül, semmiféle költségtérítés nem jár neki, nincs biztosítva. Jelenleg ezen a téren egy akut helyzet van, jogilag teljesen rendezetlen. Ha a kisipari szövetkezetek építési volumenébe kapcsolhatók mint segédmunkaerők, sőt mint szakmunkások maguk az ápittetők, abban a pillanatban a biztosítás ás az adózás kérdáse megoldható, de ezt jogilag rendezni kell. Most ezt azért említem meg, mert a szövetségnek kellene véleményem szerint az építésügyi tárcával és a munkaügyi minisztériummal ezt a kérdést rendezni. Ha ugyanis abban az irányban tudunk fejlődni, hogy a magánerős építkezések zömében mt ilyen formában fognak lebonyolodni, akkor egyre inkább megszüntetjük a szakszerűtlen, kaláka építkezést és akkor ezek a jogi kérdések is ebben a formában megoldhatókká válnak, nem beszélve arról, hogy biztosítható a munkaerő tervszerűbb hasznosítása, xxra: az anyagok gazdaságosabb felhasználása, szov&l mindaz, ami már többször szerepelt ezzel az épitAsi forrná val kapcsolatban. A másik dolog, amit még fel szeretnék vetni, az építési technológiák korszerüsitése. Ha ilyen lakásszámokat, tehát 1300-1400 lakást koncentrálunk egy helyre, akkor a kisipari szövetkezeteknek akár gépkölcsönzéssel, akár más módszerek bevezetésével a korszerüéíxx épitési technológiáké kellene ó-tó 7/ t-O'iPíÁ'lmiök és ezen a réven növelni lehetne a kapacitást. Arra szeretném felhivni a szövetség figyelmét, hogy az építési kapacitás ne a kézművesek összedobása legyen csak, hanem az L f -_J t I- 17 ra ...... ....
