1973. november 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
239
■ --S99 * I i- 61 Nagy Richárd: Nincs jogom arról beszélni, hogy ne szenvedélyesen szóljunk hozzá, mert legtöbbször én áthágom a nyugalom szabályait, mégis arra intek, hogy nyugodtan érdemes végig gondolni. Egyetértek Reischl elvtárssal, Orsai elvtárséknak elvileg igazuk van. Téved, ha azt hiszi, hogy abból a szempontból vitatom, hogy a 17,9 alacsony vagy magas. Kőmives elvtársnak igaza van, hogy az 505 ezer nagyon magas. Ezt is összevetvejaz az igazság, hogy két különböző igazság van és egy azonos félreértés. Mégpedig az, hogy látni kell mit jelent a kerület számára a 635 garzon és nyugdijas lakásnak egy helyen való megjelenése. Vizsgálni mindent lehet, de egyet nem lehet lenyelni, hogy Kőbányának, a legnagyobb ipari kerületnek lakásépitési programját mindenfajta további vizsgálattal halasszuk, huzzuk. Csepelen sem volt lenyelhető. Egyre szeretnék utalni, akár hogyan számolunk átlagszámokkal, egy biztos, magam elhatárolom attól, hogy mindig a munkáskőrzetekben legyen vitatott probléma. Csepel és Kőbánya munkásai között kellett vitatkozni az alap-négyzetméter, egy szoba, garzon, minigarzon és más kérre désekróí és ne arról kelljen vitatkozni, hogy vissza kell venni, mert túl zsirosan szabtuk meg a kereteket. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy mindig visszatérő probléma, a tervező szervek, nem tudom pontosan melyik irodák véletlenül pont a munkáskörzetekben terveznek úgy, hogy állandóan a VB. előtt kells egymást ölni. Ez nem támogatható, miért ide jönnek mind a javaslatok, miért koncentrálunk ilyen területre minigarzont, miért nem tudjuk jobban szétosztani. Mit találjunk most ki? Kőmives elvtárs pénzügyileg itt oldja meg a problémát!? Miért nem lehet megoldani, hogy ne kelljen külön tárgyalni Csepelt, Kőhányát. Ez a politikai fi q felelősségünk és nem a 17,9 %• te i , . . ------rt------------- —-—■—-— -----------------------—--------------------------------------------—— ró------x mmm ,, rá
