1972. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
647
I víT1 (- 3fi A főváros egész lakosságát érintő közegészségügyi probléma a főváros viz-szennyviz helyzete. Az elmúlt évek alatt a főváros vízigénye - a rohamos épitkezések következtében - jelentősen megnőtt. Jelenleg a lakások kb. 90-95 %-a fővárosi vezetett ivó- vizzel ellátott. Az igények gyors növekedése időnként mennyiségi problémákat okoz, elsősorban a belvárosi lakóházak magasabb emeletein. A mennyiségi problémákon túlmenően egyre gyakrabban lépnek fel minőségi kifogások is, melyek az utóbbi években emelkedő tendenciát mutatnak. Szemléltetően igazolja azt, hogy mig pl. 1968-ban a vízminták 27,3 %-át, addig 1971-ben már 37 %-át kellett bakteriológiai szempontból kifogásolni. Ez a minőségromlás bizonyos mértékig a Duna szennyezettségének fokozódására, valamint az elöregedett ivóvízhálózat gyakori csőtörésekre és az ebből adódó visszaszivás okozta szennyeződésekre vezethető vissza. A bakte- riológiailag kifogásolható ivóviz fogyasztása minden valószinü- ség szerint egyik kóroki tényezője az évenként 50-60.000 esetben jelentkező hasmenéses megbetegedéseknek. A főváros csatornahálózattal való ellátottsága közel sem mutat olyan kedvező képet, mint vizmü ellátottsága. Ebből következik, hogy a csatornázatlan, a részben csatornázott, valamint a csatornával ellátott területek közegészségügyi helyzete igen különböző. — | A csatornázatlanságból eredő rosszabb higiénés helyzetre vezethető vissza a közegészségügyi szempontból egyébként is hátrányosabb helyzetben lévő külső területekben a hasmenéses megbetegedések magasabb előfordulási aránya. Erre vonatkozó vizsgálataink szerint pl. 1968-ban 1000 lakosra a csatornázott területen 77,4, a csatorra názatlan területeken 111,5 fertőző hasmenéses megbetegedés esett, ami a csatornázatlan területek talajának jelentős bakteriológiai fertőzöttségére vezethető vissza. rjq \ V ' i « * ■ rá - rá*. t> i I * i .fö I
