1972. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

227

-0- - ■: ...rétéűré.rój I

V

|| í- 42 mozási tevékenység azért, hogy az évek óta elmaradt nagy fejlesztések, vagy rekonstrukciós programok végrehajthatók legyenek. Várható volt ez azért is, mert egy kicsit azt remélte az ember, hogy az általuk megtermelt beruházási forintoknak nagyobb a szubjektív értéke, a becsülete jegy vállalati kollektíva előtt, mint azoknak a forintoknak, amelyeket az állam támogatásképpen adott.

Ez a felhalomozási szándék és törekvés^sajnos^ma nincs meg. A jelentés maga is utal rá. Kitűnik belőle, hogy ez alapvetően onnan datálódik, hogy az épitőipari árak növekedése

olyan gyors ütemü, hogy valamilyen tartalékolás végső soron

is

nem felhalmozást, hanem esetleg még zsugorodást jelenthet. Ilyen helyzet akkor van, amikor a képződő alapok amugyis elégtelenek a feladatok ellátására. Elégtelenek, mert az arnbrtizációból képződő alapok nagyon kicsik, mert az ide tartozó vállalatok és szövetkezetek nagyrészt alacsony szerves összetételüek. E- rniatt az amortizációs kulcsok alapján képződő alap önmagában alacsony. A nyereség alapján képződő fejlesztési alapokra pedig hosszú tavon, de akár még középtávon is, megbízható beruházási programokat felépíteni a jelen körülmények között nem lehet. A pénzeszközöknek tehát 1968. óta éppen olyan máraélése történik a beruházási tevékenység terén, mint 1968. előtt.

Mindenki csak azt nézi, hogy mennyi pénzeszköz van ma, mit tud belőle nagyon gyorsan megoldani. Tulajdonképpen tűzoltó jellegű munka, az akut problémák megoldása pedig tólodik egyre hátrább.

Itt még az a körülmény is szerepet játszik, hogy ha az üzemek, a vállalatok növelik szerves összetételüket, akkor rögtön csökken a nyereségük.

• i xi ■

ti - i

!

................